A polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve (2/1)

A magyar polgári peres eljárás történetének irója nem sok örvendetesei mondhat el. Három évtized tespedéséről, az ideiglenesség jellegével biró javaslatok sorozatáról kell számot adnia. Az 1863 : LIV. törvényczikk alkotói abból indullak ki. hogy ideiglenesen, rövid időre szabályozzák a peres eljárást. Jól tudták, hogy a mü, melyet alkotnak, nem felel meg a kor igényeinek és az élet szükségleteinek. A franczia szóbeli per már akkor utat tört magának mindenütt. Németország minden egyes állama ennek hatása alatt újjá alkotta peres eljárását. Mindenütt ki volt adva az a jelszó hogy fel kell szabadítani a bírói lelkiismeretet a betűk uralma alól, az anyagi igazságot az alakiságok járma alól. A hullámok, melyeket e mozgalom vert, átcsaptak hozzánk is. Csaknem szégyenkezve tette le Honát Boldizsár igazságügyminister a ház asztalára a polgári törvénykezési rendtartásról szóló javaslatot, mely ezen általános gondolatirány közepette az 1852. ideiglenes osztrák perrend mintája után indulva, az írásbeliség és a kötött bizonyítás alapján építette fel a peres eljárást. Az igazságügyi ministerium előterjesztése telve van mentségekkel és nem a bizalom, de a lemondás hangján szól e munkálatról. »A hazai jogélet — igy szól az előterjesztés — hosszú sorozatát tárja elénk e kóros viszonyoknak. Régi intézményeinket túlszárnyalta az idő, a törvényhozás rendszeres tevékenységét két évtizeden át politikai esélyek zsibbasztották. A jó szándoknak, mely аz országbírói tanácskozmányt a magyar törvények helyreállítása alkalmából egy ideiglenes munkálatra vezette, nem felelt meg az eredmény.« »A mi azóta történt, s ami nem történhetett: egyaránt növeli a nemzeti kormány terheit. Javitni ott és alkotni itt: többet kíván a puszta jóakaratnál s a csekély erőnél, mennyit a szenvedő érdekeknek hozhattam áldozatul.« »Egy körülmény nyugtalanított leginkább: — a rögtöni segély, mely hivatalos teendőimben legelső szükségképp jelentkezett. A teendők rendjét tehát a szükség fokozatához mértem: s noha a codificatio hiánya összes hazai jogrendszerünkben érezhető: ott kellett segitnem előbb, hol legfájóbb a baj s leggyakoribb a panasz.«