Családi olvasmányok (2/2.)

Az emberi társadalom alapja a házasság. A házasságon alapszik a legelső és legrégibb társaság: a család; és a család viszont az emberek egymás közti minden viszonyainak, következőleg az államnak is alapköve. — Innen származnak azon kötelékek, melyek az egyéneket egy szerves egészszé összefűzik, és ama nagysokaságú közösséget alkotják, melyet emberi társadalomnak nevezünk. A házasság lényegileg az emberi nemnek egyik előjoga, mely által az állatoktól különbözik. Mert ha az embert szellemi élete végtelenül magasabb polczra állítja is, másrészt mégis tagadhatatlan, hogy testi élete s ennek nyilvánulásai szerint majdnem egy sorban áll az állattal, a mennyiben ennek föntartása és épségben maradása anyagi, kézzelfogható elemek s tényezők közrehatásától függ és föltételeztetik ; de azért az ember nem merő állat, mert van az Isten hasonmása szerint teremtett lelke, valamint másrészt nem puszta szellem, mint például az angyalok, épen mivel anyagi, halandó teste által eme múlandó világnak tagjává lön, — szóval az ember test- és lélekből álló eszes, szabad akarattal felruházott teremtménye az Istennek. De ama határ, mely szellemi létünket állati életünktől elválasztja, nincsen oly élesen jelezve, hogy e kettő egymásba át nem mehetne, kölcsönösen át ne hathatnák egymást; minélfogva szellemi életünk leereszkedve hozzá, vágy jobban mondva, azt fölemelve magához, az állati életet magasztosítja és nemesíti. Ilyformán a házasság is szellemi életünknek nyilvánulása a testi életben. Az emberi nem folytatása a házasság korlátai közé szoríttatván, történik, hogy az ész is szólíttatik föl közreműködésre, amennyiben a szenvedélyeket, a vágyakat fékezi, törvényes irányban tereli, és kicsapongásoktól megóvja mely utóbbiak okvetlenül beállanának, hahogy az ember állati részének szabad korlátlan mozgás engedtetnék. — A szellem működéseinek egyik eredménye a házasság, és a házasságnak létezése minden időben, minden népeknél érvül szolgálhatna a psychologusnak a szellem létezésének bebizonyítására. De épen ezért házassági viszonyokat csakis az eszes lények, az emberek közt találunk; a hol az ész hiányzik, ott házasságról sem lehet szó, és ha némely állatoknál hasonló páros együttlétet találunk is, ez mindig csak hasonlat marad, valóságos ugyanazonosságot lehetetlen valahol mutatni. De midőn azt mondjuk, hogy a házasság az embernek egyik előjoga, nem szeretnök ha olvasóink eme szavainkat mindazon különféle viszonyokra alkalmaznák, melyekre immár itt-ott a házasság szent elnevezését pazarolni kezdik, sőt ha a nekünk jutott tér megengedné, könnyű lenne bebizonyítanunk, miszerint ezeknek egynémelyike igenis képes arra, hogy az embert az oktalan állatok közé lesülyeszsze. — Ezért lássuk már most a következőkben, hogy minőnek kelljen lennie a házassági frigynek, hogy ezen szent elnevézésre méltó, és hogy az emberhez, mint egyes lényhez illő legyen. A házasság csak az által házasság, hogy fölbonthatlan. — Ezen tulajdon nélkül a házasság meg- szűnik házasságnak lenni és nem lesz egyéb, mint a férfi és nő ideiglenes együttléte, mely addig tart, míg az illetőknek, vagy egyiköknek tetszik, mihez hasonló viszonyt még az állatok közt is találunk. — Fölbontható házasság nem házasság többé, hanem múlandó összetársulás az érzéki, tisztán állati élvvágynak kielégítésére. — A házasság fogalmában fekszik annak fölbonthatlansága, ha igazán az, minek mondjuk : az emberi szellemnek nyilvánulása az állati, a testi élet ügyeiben.