II. Szöveggyűjtemény

Ezen szöveggyűjteményt óvó- és tanítóképző főiskolák hallgatóinak és oktatóinak ajánljuk. Az a figyelem, amely napjainkban az óvodák felé irányul, felkelti az érdeklődést ezeknek az intézményeknek a múltja iránt is. Az óvodatörténeti kutatások nyilvánvalóvá tették, hogy az óvodai nevelés történetének feltárása számos jelenkori problémánk megértését és megoldását is megkönnyíti. A múlt választ ad arra is, hogy az óvodai nevelés, oktatás tartalmának, módszereinek, szervezeti formáinak egyes elemei vagy sajátos vonásai milyen körülmények között, milyen tényezők hatására alakultak ki. Napjainkban - bizonyára okkal - mind nyomatékosabban fogalmazódik meg az az igény, hogy az óvodát vissza kell hódítani a nevelés számára. Ezért is fontos eredeti dokumentumok tanulmányozása, hogy így hiteles írások alapján láthassuk, milyen is volt 1945 és 1990 között az óvodai munka irányítása, az óvodákban folyó tartalmi munka. A szemelvények válogatása során - terjedelmi okok miatt - nem törekedhettünk teljességre, de az óvodai élet széles területét felölelő anyag változatos összeállítására igen, melyet időrendi sorban rendeztünk el. Jó lenne, ha a szöveggyűjtemény elolvasása segítené a mai óvónőket és jelölteket abban, hogy felismerjék: „Az ellentétek egymás mellett szemlélve sokkal észrevehetőbbek.” (Partheniosz) (...) Az óvoda és a hozzá kapcsolt gyermekotthon 3-6 éves gyermektársadalmunk fontos népnevelő intézménye. Egyik sem kisegítő intézmény, nem pótolja a családi nevelést, hanem annál többet hivatott nyújtani: közösségi nevelést. Ezért egyenrangú társakból álló, szociális és valódi munkaalkalmakat szolgáltató fizikai környezetet teremtenek a gyermek számára. Mindkettő a népnevelés alappillére, mert abban a korban gondoskodik a gyermek neveléséről, amikor a legfogékonyabb testi ügyességek elsajátítására - amelyek nélkül pedig a szociális segítség csak írott malaszt marad -, és amikor szellemi érdeklődése kezd túlnőni saját kis személye közvetlen szükségletein. Annyi, vagy ha az asztalkák kétszemélyesek, félannyi asztalka, mint ahány gyermek fér a gyermekotthonba. Magasságuk 50 cm, az egyszemélyes asztalok lapja 40x50 cm, a kétszemélyeseké 50x80 cm. Alakjuk lehet hasonló nagyságú ovális vagy kör alakú is, de téglalap alakúak célszerűbbek, mert egy nagy asztallá is összeállíthatók. Az asztalok mellé annyi kisszék, ahány férőhely van. Ezek ülőlapjának magassága 52 cm, a széktámláé 54 cm, maga az ülőlap 24x24 cm. Fontos, hogy mind a székek, mind az asztalkák könnyűek legyenek, hogy a gyermekek könnyen emelgethessék és rakosgathassák őket. Egy gépíróasztalka nagyságú asztal, megfelelő székkel a vezető óvónő számára. Ez szükség szerint állhat a szoba közepén vagy egyik sarkában. Nem arra való, hogy az óvónő onnan dirigálja a gyermeksereget, hanem, hogy ha le akar pihenni vagy ha vendég jön, legyen hova leültetni. A gyermekek asztalai is a szükséghez képest többféleképpen állhatnak: körben, félkörben, több kisebb csoportban, egy tömbben stb.