
Szent Ignácról írt könyvünk e második kötetében ugyanazon irányelvek vezettek, amelyek az első kötetnél. Azonban
míg eddig csaknem kizárólag szent Ignáccal magával foglalkoztunk, most behatóbban kell ismertetnünk nagy művének, Jézus-Társaságának első fejlődését is. Érintenünk s vázolnunk kell a főbb személyeket, akik e műben közreműködtek: le kell írnunk az alakuló szerzet egyre szélesbedő munkatereit, és működése módját s eszközeit. Ezekből tűnik ki szent Ignác alapgondolatainak termékenysége s gyakorlati megvalósulása. Ezekben látszik meg a szent hatalmas szervező ereje. Látjuk, miképen nyeri meg a szent az alapgondolatából fakadó munkatereket s hogyan váltja a működés továbbszervezésével általános nagy eszméjét aprópénzzé. Látjuk az akadályozó és segítő tényezőket a munka szervezésében s a szent jellemét s viselkedését a munkában és szenvedésben. Látjuk, hogyan neveli és alakítja tanítványait, hogy vállalkozásának folytatásában és kiterjesztésében rátermett munkatársai legyenek. S látjuk, hogyan ismeri ki és alkalmazza a legmegfelelőbb segítőtársakat a szervezésben. Mindez egyrészt magáról a szentről teljesebb képet tár elénk: mélyebben és szélesebben megismerjük hatalmas szellemét és jellemének sokoldalúságát. Másrészt a Társaság alapításában végzett munkáját is helyesebben fogjuk megítélni. Azért is foglalkozunk bővebben
Jézus-Társasága első működésével, mert magyar nyelven e téren még alig mutatható föl részletesebb ismertetés a források alapján a Társaság e munkásságáról, s mégis szükségesnek látszik, ha meg akarjuk érteni magyarországi működését is. A Név- és Tárgymutató készítésében tanítványaim, a Jézus-társasági bölcselethallgatók, voltak segítségemre; ezért nekik itt fejezem ki köszönetemet.