Ujabb keresztyén katedrai tanitások, melyeket néhai Kolmár József rév-komáromi helv. hitv. predikátor és esperes hátrahagyott irományaiból szerkesztett s kiadott Vári-Szabó Sámuel tisza-földvári lelkész, s a "Keresztén vallás" czimű 52 urnap kiadója

A negyvent léptem által, és szemeim — pedig fájdalom! tömérdek még künn a lemunkálandó — már kifáradtak, s míg nappal vagyon reám nézve, a legszükségesebb teendőhez, a legvalódibb protestáns szónok, Kolmár-nak ez újabb k. katedrai tanitásai világ elé bocsátásához kellett fognom. Ö 1830-ban Pesten megjelent két kötet k. katedrai tanitásai után csak hamar letisztáztatván 100 legnépszerűbb tanításait is, 1834-ben pápai hittanár b. e. Sebestyén István, egyházkerületi censorhoz küldötte, ki is engem akkori tanítványát bízván meg a kéziratot számokkal ellátni, alkalmam volt ezen tanításokat végig olvasni, még csak nem is gyanítva, miszerint idővel én leendek azoknak kereszt apjok. A nagy Kolmár remek müvei az igaz critica philosophia elvein alapulnak, Kant-éin s nem Hegel-én, mely utóbbival semmiképen meg nem barátkozhatom, mint kinek ideológiája teljes a Neoplatonismust fölelevenítő álomlátással; ily álomszerűen fejtegetvén a legképtelenebb dogmákat, a középkor szülte scholastica theologiát erőködik visszaidézni. Hol e geniealis protestáns szónok művében teljes áradozásai közben a politikába vágott, vagy más hitfelekezet terére tette által aczél-tollát: sorai általam — daczára annak, mint fölebb emlitém, hogy ezen tanítások 1834-ben a censor által admittáltattak, nemcsak, hanem egyháza kivánatára egypár legott ki is nyomatott,— de az irenikának tanácsosabb barátja lenni, mint szintén a sorompónál sem akartam bajba jöni — gondosan lehuzattak, s hol csak lehetett, a felséges trón iránti kegyelet érzelmei beszövésével szaporítottam az övéit. Kolmár a magyar nyelvnek szenvedélyes, leleményes s mély eszü búvárja is lévén, mint nálam saját kézirata szerint meglevő „Etymologicon rationale lingvae hungaricae“ czimü magyar detail-jei is mutatják, ha most élne: valamint megkevesítendé idegen szavait, úgy a magyar nyelvet egy legalyalt, lecsonkázott terebélyhez hasonlítaná, — s épen e két szempont vitt engem arra, hogy nagyrészt saját costume-ében léptessem föl öt. Ezen első kötet 40 k. katedrái tanítást tartalmaz, és pedig részint hogy a glossa-kat annál inkább beszoríthassam, részint mivel a saját kézirat egypárnál immár hiányzik, nehányat olyszerü kivonatban is igtattam be, mint gyülekezetem fölfogásához képest magam fölhasználtam, de mindenütt a typus, az eredeti zománcz megtartásával. Óvakodni fogok, hogy rajtam az meg ne történjék, mire nem egy példát látunk: a kiadók az előfizetők, s az előfizetők a kiadók ellen panaszkodnak, ezeknek példányaik s amazoknak fizetősök tévedvén el: — sőt, hogy könyvem mielőbb kapható legyen, ezen első kötetnek — három füzetben leendő megjelenését választottam s határoztam el. Még eddig minden előfizetőim kívánják a második kötet kiadását is, mely ismét 40 elmélkedést adand.