Gondolatok a nevelésről

Locke gyermekkora. Élete Oxfordiján. Orvosi tanulmányai. Hivatalos állásai. Viszonya Shaftesburyhez. Tartózkodása Franciaországban. Újabb összeköttetése Shaítesburyvel. Kizárják a Christ Church kötelékéből. Tartózkodása Hollandiában. Visszatérése Angliába. Kiadja az Essayt. Egyéb kiadványai. Élete Oatesban. Molvneux. Újabb müvei. Locke a gyarmatügyi tanácsban. Polémiája Stillingfleettel. Egyéb müvei. Peter King. Utolsó évei. Halála. John Locke Wringtonban1 születeti 1632. augusztus hó 29-én jómódú dzsentri családból. Ifjú éveiről igen keveset tudunk. Nem volt, mint sok más nagy ember, «anyja gyermeke». Egész életén át értelme szinte elnyomta érzelmi világát, ami minden esetre a női befolyás hiányának volt a következménye. Anyjáról, akit korán veszített el, jóformán semmit sem tudunk. Locke Lady Masham előtt mindössze igy nyilatkozott: «jámbor asszony és gyengéd anya volt». A család két gyermekből állott: az elsőszülött Johnból és a nálánál öt évvel fiatalabb Thomasból. Atyja, akitől úgy látszik sok értelmi és erkölcsi vonását örökölte, ügyvéd (country attorney) volt, aki fiával kiskorában a legnagyobb szigorúsággal bánt; ez a szigora azonban a fiú éveinek növekedésével mindinkább enyhült. Mikorra fia férfiúvá nőtt, barátjának tekintette, sőt ünnepélyesen bocsánatot kért tőle, hogy őt egyszer gyermekkorában szenvedélye hevében megütötte. Locke gyermekkora összeesik a polgári háború zavaros idejével. «Alig találtam magam a világon — így ír 1660-ban — oly viharba kerültem, amely majdnem mostanáig tartott.» Egyébként kedvező körülmények közt fejlődött. Szülőhelye Anglia legszebb tájékaihoz tartozik, a közeli Bristol központja volt a politikának és kereskedelemnek; szülői jómódban éltek, atyja igen értelmes ember volt, akinek pártszenvedélye hozzászoktatta fiát ahhoz, hogy megfigyelje a nagy eseményeket és hallgassa a forrongó kérdések megvitatását. Tizennégyéves korában, 1646-ban, a Westminster-school tanítványa lett, ahol 1652-ig maradt. Nagyon valószínű, hogy arra a szigorú kritikára, amelyet «Gondolataiban» az angol iskolák fegyelméről, módszeréről, tantárgyairól mond, sok tekintetben a west-minsteri iskolában szerzett tapasztalatai adtak alkalmai. Locke, aki kissé későn került a westminsteri iskolába, nem volt ott igazi elemében. Sokkal közelebb érte az élet tomboló szenvedélyeivel és borzalmas tragédiáival az iskola kapuit, semhogy figyelmét a latin quantitasok és konkordanciák teljesen le tudták volna kötni. Az iskola rektora, dr. Busby, aki valóságos dictator perpetuus volt — hisz 57 évig állott annak élén (1638—1695) — a latin, görög, héber és arabs nyelvek művelését tekintette az iskola kizárólagos feladatának: 12—13 éves fiúk már fogalmazni tudtak e nyelveken, sőt verseket is rögtönöztek. Hozzá Locke félénk természetű, pajtásainak sokszor nyers játékaira nem nagyon kapható volt. Az ilyen gyermekek nem népszerűek, már pedig az iskola kis társadalmában, ép úgy, mint a nagy világban, nagy hatalom a közvélemény és a népszerűtlen gyermek bajosan érezheti magát jói pajtásai között. Azért ö «nem tudja sehogy sem ésszel felérni, mikép segítené finom társalgáshoz, vagy mikép készítené elő a fiút jövendő hivatásához az, hogy beengedjük őt neveletlen fickók szedett-vedett hadába, hogy ott azután veszekedést meg mindenféle csalafintaságot tanuljon.»