Magyar történeti bibliográfia 1825-1867 (4/2)

Népi demokráciánk a magyar történettudománytól azt várja, hogy feltárja a dolgozó magyar nép múltját, évezredes küzdelmeit az elnyomók ellen, megmutassa a magyar munkás, a magyar paraszt verejtékes, szenvedéssel teljes, századainak munkáját és harcait, elbukásait, és győzelmeit. Ebben a munkában a magyar történésznek sok elhanyagolt, a múltban mellőzött kérdést kell felvetnie, sok új anyagot kell feltárnia, a kisemberek millióinak homályban maradt, de történelmet alkotó életét kell a napvilágra (elhoznia, ha valóban a magyar nép igazi életét akarja megírni. Ugyanakkor természetesen nem szabad elvetnie a múlt értékeit sem, ellenkezőleg: a haladó hagyományok felidézésével is segítenie kell hazánkban a szocializmus építését, a magyar nép boldog jövőjét. »Féltő gonddal őrködünk azon, hogy a jó tradíciók nemcsak megmaradjanak, hanem új életre keljenek, új tartalmat kapjanak népi demokráciánkban. Különösen őrizzük és ápoljuk azokat a történelmi tradíciókat, melyek dolgozó népünkkel függnek össze. Ezért keltettük új életre az annyira ócsárolt és rágalmazott Dózsa György emlékét. Ezért ünnepeltük olyan bensőségesen az egész dolgozó nép együttesével az 1848—1849-es forradalom emlékét«. ' Az új magyar történetírás elé az ötéves tudományos terv ezért azt a jeladatot tűzte ki, hogy 1952 végéig alkossa meg a magyar történet egyetemi tankönyvének 5 kötetét, mintegy 3000 lapnyi terjedelemben és adja oda a tanulók és olvasók ezreinek kezébe múltunk első nagyméretű marxista-leninista szellemű összefoglalását. Ez a feladat olyan erőpróbát jelent, melynek sikeres kiállásához — az élenjáró ideológián, a marxista-leninista elméletben jártas történészeken és a kellő anyagi segítségen kívül — bizonyos technikai feltételek szükségesek. Ilyen feltétel a levéltárak, a múzeumok és egyéb gyűjtemények állagának országos méretű számbavétele és a tudományos kutatók rendelkezésére bocsátása, de nem kevésbbé ilyen feltétel és egyúttal feladat a múlt nyomtatásban lerögzített emlékeinek nagyméretű összegyűjtése, a nagy Magyar Történeti Bibliográfia megalkotása is. Az egyetemi tankönyv kötetek megírását nagymértékben megnehezíti az a körülmény, hogy mindezideig nem készült el a magyar történelem részletes bibliográfiája. De nemcsak a részletes bibliográfiája hiányzik a magyar történelemnek, hanem még kisebb méretű használható bibliográfiája sem áll a kutatók rendelkezésére. Ilyen körülmények között a történésznek igen nagy és fáradságos kutatómunkát kell elvégeznie. Népi demokratikus államunk a történeti kutatómunkát — a múlttól eltérően — nagy megbecsülésben részesíti és komoly áldozatkészséggel, soha nem élvezett lehetőségeket biztosít számára. A nagy feladatok minél jobb, gyorsabb, észszerűbb és gazdaságosabb elvégzésére, a tájékozás teljességének elérésére a haladó történettudománynak elsőrendű kötelessége megalkotni azt a tudományos segédeszközt, amely a fenti követelményeket teljesítheti: a nagyméretű, lehetőleg teljes Magyar Történeti Bibliográfiát; azt a bibliográfiát, amely a részletkérdések és részlet munkák százainak szakszerűen rendezett tudományos dokumentációját adja a kutató kezébe és azáltal mérföldes lépésekkel viszi előre a haladó tudomány ügyét, a maga részéről is hozzájárulva a szocializmus építéséhez. Ez a cél lebegett a Történettudományi Intézet vezetőségének a szeme előtt, amikor a Magyar Történeti Bibliográfia ügyét napirendre tűzte.