A nemzetközi szervezetek felelőssége

Immáron több, mint 10 év telt el azóta, hogy az ENSZ Közgyűlése 2011-ben elfogadta a nemzetközi szervezetek felelősségéről szóló végleges kodifikációs tervezetet (ARIO), amelyet a Nemzetközi Jogi Bizottság készített elő. A kodifikációs munka egy évtizedig tartott, azonban hasonló eredménnyel zárult, mint „nagytestvére”, az államok felelősségéről szóló 2001-es végleges tervezet (ARSIWA): az ENSZ Közgyűlése az államok figyelmébe ajánlotta a dokumentumot, nem született azonban nemzetközi szerződés a nemzetközi felelősség tárgykörében. Egy lényeges dologban azonban különbözik az ARIO és az ARSIWA, nevezetesen abban, hogy míg az államok gyakorlatilag elfogadták azt, hogy az ARSIWA rendelkezései többé-kevésbé tükrözik a nemzetközi szokásjogot és így tradicionális értelemben vett kodifikációs produktumnak tekinthetők, addig az ARIO esetében ez már korántsem ennyire egyértelmű. Az államok, sőt a nemzetközi szervezetek és a jogtudósok jelentős része is egyaránt tekint kodifikációs és jogfejlesztő munkaként az ARIO szabályaira. E kötet arra vállalkozott, hogy az FK-134930. sz. OTKA kutatási projekt keretében összefoglalja azokat a kutatási eredményeket, amelyek a nemzetközi szervezetek felelősségének elméleti és gyakorlati kérdéseinek vizsgálata során felmerültek és a tudományos, valamint a gyakorlati szakemberek számára egyaránt relevanciával bírhatnak. A kötet három nagyobb részből tevődik össze. Az első rész összefoglalja a kérdés dogmatikai alapkérdéseit és elhelyezi a nemzetközi szervezetek felelősségét a nemzetközi jog egészében, különös figyelmet szentelve a betudhatóság vagy beszámíthatóság kérdésének. A második rész a nemzetközi szervezetek felelősségének elméleti és gyakorlati oldalát mutatja be számos példán keresztül. Egyebek mellett olyan kérdéseket vizsgáltunk, mint a nemzetközi szervezetek szerepvállalása különböző nemzetközi katonai műveletekben, a felelősség elismerése és ezzel betudása a nemzetközi szervezetek részére, a nemzetközi szervezetek világűrben végzett tevékenységének felelősségi kérdései. Végül, de nem utolsósorban a kötet harmadik nagyobb egysége összehangban a kutatási projekt célkitűzéseivel az Európai Unió, mint szupranacionális, de mégiscsak nemzetközi szervezet felelősségével foglalkozik, így különösen, de nem kizárólagosan vizsgáltuk az Unió szankciós politikáját, a Frontex felelősségét emberi jogi jogsértésekért, továbbá az Unió Közös Kül- és Biztonságpolitikája keretében elfogadott aktusait és annak felelősségi aspektusait az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt. Bízunk abban, hogy a kötet és a benne található tanulmányok hozzájárulnak ahhoz, hogy a hazai szakirodalomban élénkebb figyelem övezze a nemzetközi szervezetek felelősségének aktuális és nem ritkán égető problémáit és elindít egy olyan diskurzust, amelyre további kutatások is épülhetnek. (...) A nemzetközi jogsértésekért viselt felelősség a nemzetközi jog tudományának egyik legösszetettebb kérdése. Jól fémjelzi ezt az a számtalan tanulmány, illetve monográfia, amit e területnek szenteltek, és az a tény is, hogy aligha akad olyan nemzetközi jogi tárgyú cikk, amely akár érintőlegesen ne foglalkozna a felelősség kérdéskörével.