Az Európai Unió gazdaság- és társadalompolitikájáról

A Janus Pannonius Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán húsz éve folyik közgazdász-szakfordító képzés angol és német nyelvből. Szerencsésnek mondhatják magukat idén végzett hallgatóink, hiszen lehetőségük nyílt arra, hogy diplomafordításuk nyomtatásban is megjelenjen. A kötet azon hallgatók munkáit tartalmazza, akik az Európai Közösségek megalakulását, az Európai Unióban zajló történéseket, politikai eseményeket, az Unió országainak gazdaság-, valamint szociálpolitikáját tanulmányozták, és e témakörökből választották ki a fordításuk alapjául szolgáló angol vagy német nyelvű tanulmányt. A válogatásnál fontos szempontként merült fel az is, hogy az eredeti művek olyan eseményekről tudósítottak, amelyek Magyarországon is érdeklődésre tarthatnak számot. Köszönetét mondunk mindazoknak, akik az ötlet megszületésétől kezdve munkánkat támogatták, a szükséges szakirodalommal és hasznos tanácsaikkal rendelkezésünkre álltak. | (...) Ha meg akarjuk érteni a Schuman-terv lényegét, mindenképp szükséges felidéznünk azokat az eseményeket, amelyek megalkotásához vezettek. A II. világháború után egyre inkább tudatosult az emberekben az, hogy a nemzetek egymástól való elszigeteltsége és a fennálló korlátok az ipari fejlődés gátjává váltak. Egy ország ugyanis csak úgy tud javítani deficites fizetési mérlegén, ha olyan új iparágakat fejleszt ki, amelyek képesek új piacokat megnyitni. Ehhez azonban jelentős tőkebefektetésekre van szükség. E beruházások megtérülése viszont csak akkor biztosított, ha segítségükkel nagy mennyiségű termék állítható elő. Európa csak akkor maradhat fenn, ha képes lesz fejleszteni a tömeg-, illetve a sorozatgyártás technológiai színvonalát. Ez azonban megköveteli az egységes európai piac megteremtését. Az utóbbi időben egyre több próbálkozás történt mind európai, mind nemzetközi színtéren a nemzetközi árukereskedelem előmozdítása céljából. Az Európai Gazdasági Együttműködési Szervezet (OEEC) hathatós intézkedéseket hozott az árukereskedelem elősegítése érdekében. A genfi, az annecyi és a torquayi tanácskozásokon megállapodtak a vámok csökkentésében. Ezzel azonban ki is merültek a továbblépés lehetőségei. Nem lehetett ugyanis egyezségre jutni azokkal az országokkal, ahol alacsonyak voltak a vámok. Ezek az országok ragaszkodtak ahhoz - mielőtt még újabb áldozatokat vállaltak volna -, hogy a magasabb vámot kirovó országok csökkentsék a vámot, mégpedig olyan mértékben, hogy az saját - alacsony - vámtarifájuk mértékéhez közelítsen. Ezenfelül a Benelux-államok tapasztalatai, illetve az olasz-francia vámunió létrehozására tett kísérlet is már világosan körvonalazták azokat a nehézségeket, amelyek minden korlátozott vámpolitikára jellemzőek.