Pénzügyi jog és pénzügytan II.

A pénzügytani szakirodalomban az államháztartás bevételeinek fedezésére alapvetően több fedezeti módot (azaz fedezeti elvet) is megkülönböztetnek. Ahogyan arról a fedezeti elvek körében szó volt, a fedezeti elv „azokat a jogcímeket jelöli meg, melyeken a közületek bevételeiket nyerik.”1 Az illetékek körében értelemszerűen az ún. illetékelv kérdésével kell foglalkozni. Heller Farkas szerint az illeték alapja „a közhatalom térfoglalása és az a szerep, melyet a közhatalom a jogok megállapítása és védelme terén játszik. Magánosok érdekvédelme és a közhatalom közreműködése összekapcsolódtak és az akkor még nem tisztult felfogásban természetesnek látszott, hogy a felek, kiknek érdekében a hatóság szolgálatot teljesít, ezért fizessenek, illetőleg a hatóság fenntartási költségeihez hozzájáruljanak. Hiszen a hatóság szolgálatainak előnyeit ők élvezik. így fejlődtek elsősorban a bíráskodás kapcsán fizetendő illetékek (a sportulák), és a közigazgatás körében is több és több hasonló természetű szolgáltatás honosuk meg. [...] Minél több ily hatósági funkció keletkezett, annál jobban szaporodott az illetékek száma is, mert annál több oly hatóság jött létre, mely a felek érdekében működött és melyet éppen ezért a feleknek kellett eltartaniok. [...] Idővel azután, amint arra ismét Stein mutatott rá, az állami szervezet kifejlődése és oly hatóságok kialakulása, melyek tevékenysége már nem annyira az egyes felek, mint inkább az egész állam érdekében feküdt, oda vezetett, hogy a tisztviselők mindinkább állami ellátáshoz és állandó járandóságukhoz jutottak. Ennek eredménye azután az lett, hogy az államhatalom a maga körébe vonta nemcsak az illetékek megállapítását, hanem az illetékeket is saját bevételei sorába iktatta és azokat ezután az állampénztárba kellett befizetni. így idővel az illetékek pénzügyi természete is megváltozott. Míg eleinte a felek és a különleges célra rendelt hatóság magánügyének látszottak, most az adókhoz közelálló szolgáltatások jellegét nyerik. Az állam közjogi jellege és a hatóságok közjogi állása már keletkezésüknél is mutatkozik, most azonban minden közvetlen magánjogi elemtől megtisztulnak és ezzel tiszta közjogi bevételekké lesznek. Mégis a közjogi fedezeti elv legtisztább megjelenési formájától, az adóelvtől továbbra is különböznek. Megtartják ugyanis azt a sajátságukat, amelynél fogva nem helyezkednek arra az általános álláspontra, hogy tisztán a közjogi kötelékhez tartozást veszik a szolgálatok teljesítése alapjául, hanem megmaradnak a szolgáltatás és ellenszolgáltatás elvi alapján.