Válogatott fejezetek a rendszeres alkotmánytan köréből (2/2)

A hatályos magyar alkotmány köztársasági elnökről szóló fejezete a részletesebb szabályozást az "intézmény" általános, fő funkciójának kiemelésével vezeti be. A köztársasági elnök "kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett." E megfogalmazás visszautal az elnöki intézmény eredetére, felidézi a pártok feletti államfői pozíciót, amely az egész ország, a társadalom összessége érdekében került kialakításra. A múltra visszatekintő szerepkijelölés a jelenben persze egyúttal számtalan ellentmondást is a felszínre hoz. A fenti alaptörvényi citátum egyben magában hordozza az államfői semleges hatalom esélyét, a hatalommegosztásban a fékekre és ellensúlyokra figyelemmel egy újabb ellenőrző tényező beiktatását. Mindezekre figyelemmel különösen indokolt az elnöki intézmény közelebbi bemutatása. Az államfői szerepkör a nagy francia forradalomig leginkább a szuverenitáselméletek kapcsán bukkant fel és került értékelésre. A restaurációt rögzítő új alkotmányok a montesquieu-i elvekhez tértek vissza, bár azokban is felmerült a nép által létrehozott hatalom ellenőrzésének az igénye. Beniamin Constant államtanában külön államfői hatalmat említ, amelyet a semleges, minden szervezet fölött álló királyi hatalom mindaddig passzivitásra szorít, amíg a többi hatalom között diszharmónia nem keletkezik. /A három hatalmi ág mellett a külön királyi hatalom hirdetője Hegel, Lorenz von Stein, Concha Győző is. Az Egyesült Államokban pedig már az új föderációt rögzítő 1787. évi alkotmány szükségesnek tartotta egy különálló elnöki hatalom rögzítését./ A monarchiák bukása után napjainkig a kormányzati megoldásoknak két típusa alakult ki: a prezidenciális és a parlamenti köztársaság. Az elsőben erős, a parlament fölé növő jogkörrel, míg a másikban a képviseletnek alárendelt, jobbára reprezentációs feladatokra szorított elnökkel. A prezidenciális köztársaság elnöke nem a parlamenttől eredezteti hatalmát, hanem a választópolgárok szavazatai alapján nyeri el megbízatását. A választási aktus megalapozza függetlenségét, legitimációja sem megingatható, sőt a nyilvánvaló többségi támogatottság is megerősíti tág jogkörét /a haderő főparancsnoka, széles kinevezési jog, kisebbségi jog gyakorlása/, a törvényhozással szembeni un rendes vétója esetén még lehetőség van újratárgyalásra, de a "zsebvétónál" a törvényjavaslat végleg nem válik törvénnyé. Igazán erőteljessé a végrehajtó hatalom gyakorlása teszi, annak fejeként a kormányzati munka irányítója /az USA-ban miniszterelnöki tisztség sincs/. A végrehajtó hatalom vezénylése mellett az elnök saját normaalkotó hatáskörrel is rendelkezik, ami tovább szilárdítja helyzetét az államszervezetben. A parlamentáris köztársaság- elnöke a parlamenttől kapja megbízatását, ami alapvetően meghatározza a helyzetét. A törvényhozásnak felelős köztársasági elnök "erőtlenebb" jogosítványai is ebből származnak, nem válhat a parlament (kormány) valós ellensúlyává, nem hivatkozhat a nép akaratára, minthogy nem az legitimálja, hiszen a parlamenti pártok egyezkedése többnyire nagy többségű (2/3-os) kompromisszum kell megválasztásához.