A bőr mint határfelületi szerv

Közhelyként ismert, hogy a bőr nemcsak a legnagyobb, a legkülsőbb, hanem az egyik legfontosabb szervünk is. A klinikai megfigyelések és laboratóriumi módszerek kifejlődésével tisztázódott, egyértelművé vált az, hogy vannak a bőrnek saját, csak a bőrre korlátozódó betegségei; ide tartoznak a baktériumok, bacillusok, gombák, protozoonok stb. okozta kórképek. Ismert azonban az, hogy a bőrbetegségek jelentős része a belsőszervi megbetegedések tünetei; azaz vannak olyan kórképek, amelyek esetében a bőrön mutatkozó tünetek a szervezet egészét érintő kóros folyamatoknak a bőrön mint „képernyőn” történő tükröződései jelennek meg (pl. fülporcok feletti kékes elszíneződés alkaptonuria esetén, vagy angiokeratoma corporis diffusum tünetei stb.) és ebben az esetben a jól képzett klinikus számára a bőrtünetek a belső szervek kórállapotaira utalnak. Ezeket a bőrön mutatkozó, belsőszervi betegségek meglétére utaló jeleket dermatodromáknak nevezzük. A bőrkórtani folyamatok aetiológiájának a kutatásában, felosztásában, klasszifikációjában fellendülést hoztak a fénymikroszkóp és a kórszövettani módszerek és ezek továbbfejlesztett variációi. Ez az időszak a 19 sz. utolsó harmadától kezdődik és jelenleg is tart. Óriási előrehaladást jelentett az immunológia fejlődése, a molekuláris biológiai alapismeretek, precíziós medicina módszereinek felfedezése és alkalmazása. Az inkább konvencionális diagnosztikai eljárások (mint hisztológia, szövettenyésztés és biokémiai metodikák stb.) mellett a molekuláris diagnosztikai módszerek, tradicionálisan a DNS-alapú (vagy RNS-alapú) tesztek fontos szerepet játszanak egy dermatózis megállapításában. A molekuláris diagnosztikai eljárások nem korlátozódnak csupán a diagnosztikára, elkülönítve ezeket más kisegítő tesztektől abban való képességükben, hogy megjósolják a betegség alakulását és a beteg válaszát a terápiás célokra. Jelenleg a molekuláris diagnosztikák „nyerő hármasa” magába foglalja a diagnosztikát (a betegség megállapítása és osztályozása), prognosztikát (a betegség lefolyásának megjóslása) és a theranosztikát (a terápiás válasz megjóslása); az utóbbi vitathatatlanul a leggyorsabban fejlődő terület. A bőr funkciójának elsődleges célja a bőr homeosztázisának fenntartása. Ez a bőrszerv részéről egy jelentős és alapvető feladat, mivel a bőr az élő szervezet és a bőrt állandóan támadó külső környezeti tényezők között helyezkedik el. Az epidermisben lévő barrier réteg az, amely limesként, határként szolgál a két különböző feladatot ellátó közeg, az élő szervezet és a számos károsító anyagot tartalmazó külvilág között.