A magyar törvényhatóságok jogszabályainak gyüjteménye = Corpus statutorum Hungariae municipalium (3. kötet) (8/4)

A hazai törvényhatóságok levéltáraiban sok év óta folytatott kutatásunk és munkálkodásunk eredményének egy részét teszi A "Corpus Statutorum"-nak ezen I-ső kötete, a melyet a t. Magyar Tudományos Akadémia kiállásában szerencsések vagyunk a mivelt közönség elibe bocsátani. Törekvésünk jó volt. Fáradságot és költséget nem kiméivé: hazánk jog és mivelődési történetének, adatokban egyik legdúsabb kútfejét volt szándékunk a törvényhatósági Statutumok közzétételében föltárni, s a további tudományos feldolgozásnak könnyebb rendelkezése alá bocsátani. Tudva van, hogy hazánk törvényhozásának tevékenységét — különösen a XV. évszáztól kezdve — a politikai események, küzdelmek és viszontagságok, legnagyobb részben az állami közélet terére utalák. Figyelmét inkább az állam-lét és alkotmány védelme vették igénybe. E miatt a viszonyok most lassúbb, majd rohamosabb változásával párhuzamosan fejlődő jogélet egyéb ki nem elégíthetett szükségletei, a körülmények kényszerhatása alatt — a különböző, sokszor egymással ellentétes, a bizonytalanságot még fcljegyeztetésük után sem nélkülöző jogi szokások mellett — időnkint a municipiumok által nyertek kielégítést. Lassankint, vallás, erkölcs, jog, 'míveltség, ipar és közgazdaság viszonyai váltak a törvényhatóságok nagybecsű autonom jogalkotásainak is, tárgyaivá. Ez alkotásokban — eltekintve az apróbb részletezéstől — a XV—XV1I1. évszáz magán, büntető és törvénykezési joga; alkotmány és rendi viszonyai; a honvédelem és közrendészet; a közgazdaság és adózás ; az egyházi és iskola ügy ; tehát: múltunk egész köz- és magánéletének nyilvánulásai, csaknem minden oldalról, úgy vannak felölelve, hogy azokban megelevenedve látjuk keletkezési koruk egész társadalmát teljes tevékenységében, az erre indító okokkal, a czélokkal, törekvésekkel, küzdelmekkel, akadályokkal és a míveltség fokozatát jelző erkölcsi és vallásos felfogásokkal. Ez adataik gazdagságával emelkednek a Statútumok koruk minden más kútfőinek fölibe. Míg egyéb kutforrások a szellemi életnek csak egy ágára, vagy némely nyilvánulásaira vetnek közvetlenül világot, addig ezek széleskörű tartalmuknál fogva önmagukban tárják fel előttünk a szellemi életnek különböző elágazásában rejlő szerves egységét, a melyet különben csak sok nehézséggel járó combinatio utján kellene construálnunk. Első helyen áll jogtörténeti becsük, mert számos olyan jogviszonyt szabályoznak, a melyeket sem országos törvényeink, sem jogi szokásaink nem érintenek és, mert ugy a törvények, mint a jogi szokások értékének, jelentőségének kellő megbirálásához fontos segédeszközt adnak kezünkbe. Ez által jogi múltúnk megismerésének nélkülözhetetlen tényezői. A múlt öléből fakadt jelen kellő méltatásának hatalmas előmozdítói. Elvi Útmutatásaikkal a jövőnek biztos vezetői. Oly kincs rejlik bennük, a melyel nem csak a laicus gyarapíthatja értelmi értékét, hanem a tudós, az államférfi és a törvényhozó is egyaránt meríthet belőle, — s kellene sok idegenszerűség utánzása helyett, — hogy merítsen szellemi táplálékot. Meggyőződésünk szerint, törekvésünk jó volt a hazai történet-irodalomra is. Hiszen míg egyfelől örömet és büszkeséget ébreszt minden igaz hazafi kebelében az a nemes törekvés, az a lankadatlan buzgóság, az a kitartó tetterő és magas szellemi képzettség, a melylyel annyi jelesünk — kivált a közelebbi évtizek alatt — már is előkelő helyet vívott ki történet-irodalmunk számára a többi mívelt európai nemzetek irodalmában: addig másfelől el kell ismernünk azt is, hogy történet^ Íróink nagytöbbsége szellemi munka erejét eddig, csaknem egyedül a nemzet politikai történetének megírására öszppntosította. A nemzet szellemére ható és sorsát irányító politikai események szerves összefüggésének és egymásból való fejlődésének kifitrkészése: nagy és lélekemelő munkája ugyan a törtciiettudósnak, de szerény nézetünk szerint nem hiány nélkül való egész az mind addig, a inig a szellemi és társadalmi életnek minden nyilvánnfásai: a vallás, erkölcs, nyelv, tudomány, művészet, ipar, gazdaság és jog stb. fejlődésének phásisai, az érintett eseményekkel kapcsolatban fel nem ölel-tetnek. Nemzetet, az emberiségnek e konkrét alakzatát a maga teljes egyéniségében, csak is folyton fejlődő szellemének az egymással kölcsönhatás viszonyában álló nyilvánulásai alapján lehet megismerni es ismertetni; éppen mint az erő nagyságát, a melyet csak hatásaiból mérlegelhetünk. Ha ez irányban nálunk még sok kívánni való mutatkozik, ennek oka nem az alkalmas munkaerő hiányában, hanem — az adatgyűjtés és kutatás örvendetes legújabb föllendülése mellett is — a kútfők elégtelenségében keresendő.