![coverimage](/www/thumbnails/4000/4872_adam-phd-tanulmanyok-13-pecs-2014_ocr/tn_300.jpg)
A magyar házassági vagyonjog kodifikált története 1952-ben vette kezdetét. A házasságról, családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény rendkívül szűkén szabályozta a házassági vagyonjogot, törvényes rendszerként a vagyonközösséget ismerte el, és nem adott lehetőséget a feleknek e rendszertől való eltérésre. A házastársi vagyoni viszonyokat háttérbe szorító szocialista felfogással szakítva, a privatizáció eredményeképpen kialakult társadalmi-gazdasági változások hatására az első Csjt. novella már felvetette a korlátozott szerződési szabadság legalizálását. A házassági vagyonjogban gyökeres változást a második Csjt. novella hozott, mivel az addig hatályos kógens szabályozást feloldva, 1987. július elsejétől lehetővé tette a házassági vagyonjogi szerződés megkötését. A házassági vagyonjog rendelkezéseit a Családjogi könyv szélesítette ki, immár nevesítette a házassági vagyonjogi szerződés keretében választható ún. alternatív vagyonjogi rendszereket, lehetővé tette a törvényes vagy a választott vagyonjogi rendszer szabályaitól való eltérést is. | Tanulmányom célja a magyar házassági vagyonjog témakörének vizsgálata. A bevezetésben rövid áttekintést teszek a házassági vagyonjogi rendszerek típusairól, ezek jellemzőiről, alkalmazásuk előnyeiről és
hátrányairól. Publikációm magvát a polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény Családjogi könyvének (továbbiakban: Csjk.) házassági vagyonjogi rendelkezései, valamint a házasságról, családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (továbbiakban: Csjt.) házassági vagyonjogi szabályozásának összehasonlítása adja. Kutatásomat alapvetően magyar nyelvű jogi szakirodalomra alapoztam, az első kodifikált törvényből kiindulva tekintem át a házassági vagyonjogi
rendelkezések változásait egészen a hatályos szabályozásig (Csjk.), olykor nemzetközi példákon keresztül szemléltetem adott jogintézmény jelentőségét, jogalkalmazásban betöltött szerepét. Kitérek a Csjt. szabályozásában fennálló joghézagokra, orvoslásuk érdekében a bíró gyakorlat által kimunkált jogtételekre, jogelvekre, mindezek új törvényben való érvényesülésére.