Magyar polgári eljárásjog (2/2)

A szóbeli tárgyalás a polgári per legjelentősebb szakasza. A bíróság a felek kölcsönös meghallgatása után szóbeli inditványaik, kérelmeik, nyilatkozataik előterjesztését megvizsgálva, a lefolytatott bizonyításfelvétel utján a tárgyaláson deríti ki az objektiv valóságnak megfelelő tényállást. A tárgyaláson alapul a jogkérdés eldöntése is. Jogunk a mulasztási ítéletet, amely tárgyalás és bizonyítás nélkül marasztalja el az alperest, nem ismeri /érdemi kérdéseknek kivételesen tárgyaláson kivül történő elintézésére az előző fejezetben utaltunk/. A biróság a nevelő funkcióját főként a tárgyaláson, leginkább ítéletével gyakorolja. A biróság társadalmi és politikai funkciója a tárgyalás alapján létrejött igazságos és ésszerű bírói döntéseknek az erkölcsi erejében gyökerezik. Az eljárási alapelvek túlnyomó részének a legsajátosabb érvényesülési területe is éppen a tárgyalás. Maga a "tárgyalás" szó kifejezésre juttatja, hogy az "audiatur et altera pars" parancsa a döntéshez nem éri be az egyik fél egyoldalú meghallgatásával. A perben Jelentkező ténybeli és Jogi vitáról, az egyenjogú felek ellentétes álláspontjáról a biróság helyes képet csak akkor alkothat, ha nem elégszik meg egyoldalú ismeretszerzéssel, hanem a döntés előtt a másik fél álláspontjának a tárgyalására is módot ad, azaz a felekkel "tárgyal". A "tárgyalás" műkifejezés többféle árnyalatban fordul elő. Jelenti mindenekelőtt az ítéletet /vagy az ügyet befejező egyéb határozatot, pl. 157«§: permegszüntetést/ megelőző, különböző határnapokon megtartott tárgyalások összességét, mint egységes folyamatot, de a kontradiktórius eljárásnak egy-egy határnapon befejeződő részét is /utóbbi értelemben beszélünk első tárgyalásról és folytatólagos tárgyalásról/. A tárgyalás előfordul a perorvoslati eljárásban és a különleges perekben is. Ezek sajátosságairól ott lesz szó. E fejezetben a rendes szerkezetű polgári per elsőfokú tárgyalását tartjuk szemelőtt.