Konszenzuskereső reformer a válságok és szélsőségek korában

„A nemzetnevelés-elmélet” atyjaként, a Dunamelléki Református Egyházkerület oktató-nevelőmunkáját irányítóként, egyetemi tanárként ismert Imre Sándor (1877-1945) átfogó művelődéspolitikai elképzeléssel rendelkező pedagógus volt. A kötet művelődéspolitikai elképzeléseinek kialakulását vizsgálja s azt, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban ügyvivő miniszterként, államtitkárként módja volt megtapasztalni: a politikai-gazdasági-társadalmi realitások, az egymást váltó, intoleráns rendszerek milyen korlátok közé szorították az átfogó reformok magas beosztású szorgalmazóját is. Minisztériumi szereplése külső előadóként 1916 augusztusában gr. Klebelsberg Kuno államtitkársága idején kezdődött. Majd a miniszterként oda visszatért Klebelsberg gróf döntésével ért véget 1922. szeptember 18-án, ami nem gátolta a későbbiekben professzorként tevékenykedő pedagógust abban, hogy véleményt nyilvánítson művelődéspolitikai kérdésekben. 1943–1944-ben az Országos Közoktatási Tanács alelnökeként tevékenykedett. Imre Sándor a nemzeti egység, és – az elkerülhetetlen természeti és társadalmi kihívások kezelésére képes – innovatív, autonóm személyiségek nevelését szolgáló konszenzuális művelődéspolitika fáradhatatlan robotosa volt. Meggyőződéses híve a közoktatás, a közszolgálat párt- és felekezeti semlegességének, s az egyetemi autonómiának. Monográfiánk e pártonkívüli, mérsékelt szakember egyéniségét s a korabeli magyar társadalomról, oktatási rendszerről, pedagógiáról adott diagnózisait, valamint a javításukra tett fontosabb kezdeményezéseit idézi fel a forradalmak, és az ellenforradalmi rendszer kezdeti időszakából, kitekintéssel Imre Sándor későbbi megnyilvánulásaira. | Szerzőnk – Donáth Péter történész, az MTA doktora, az ELTE TÓK professor emeritusa – levéltári s egyéb források széles körének bevonásával ajánlja olvasói figyelmébe e nemes értékek vezérelte konszenzuskereső reformer országos művelődéspolitikai szerepvállalásainak tanulságos történetét a „szélsőségek kora” végletesen megosztott társadalmának politikai arénájából. Olvasóra hagyván a kérdést: „Vajon ment-e… [a magyar] a világ elébb?” Miben igen, s miben nem?