A Rudolf és Stefánia tavakhoz

A sötét kontinens, azon földrész, a mely átkutatásának legtovább állott ellene, végre föltárta titkait, a melyeket oly gondosan meg tudott őrizni. Századunk dicsősége, hogy ezen sphynx le van győzve, hogy ő küldötte ki azon vándorokat, kiknek végre sikerült rejtélyeit megoldaniok. Nehéz volt e munka; számosán estek áldozatául, de mindemellett mindig találkoztak újra emberek, a kik készek voltak e földrészre vonatkozó ismereteink kibővülése végett, újra rálépni azon zord, vad útra, a mely szivébe vezet. De nem is csoda, mert milyen nagy az a varázserő, a mely az ismeretlenhez vonz és milyen csábító inger fekszik azon gondolatban, hogy az ember tettre vágyódását és kalandszeretetét, azokat szép és nemes czélokkal összekötve, a tudomány szolgálatába adhatja. Ilyen vágyaktól eltelten tervezte széki Teleki Samu gróf, magyar mágnás is ezen, a sötét földrész belsejébe irányuló fölfedező útat. Mint vagyonos és független úr, vadászat és sport által a fáradalmak és egyéb káros behatások ellen megedzve, a gróf nagy mértékben egyesítette magában azon személyes tulajdonságokat, a melyek ilyen vállalat sikeres végrehajtását biztosíthatták. Szándékát. épen megvalósítani készült, midőn a tervezett fölfedező út iránt élénken érdeklődő magas pártfogójának és barátjának, felejthetetlen trónörökösünknek, Rudolf főherczegnek meghívására, 1886 elején Lacromába érkezett. Jó csillagzatom úgy akarta, hogy akkoriban ama vidéken, Ő Felségének a trónörökös rendelkezésére álló yachtján, a «Greif»-on legyek. Mivel engem is régóta lelkesített a legforróbb vágy, hogy szerény erőmet Afrika titkainak földerítésére szentelhessem, alkalom adtán egy perczig sem haboztam és a grófnál, a czélba vett expediczióban, kísérőül ajánlkoztam. Hála a hatalmas támogatásnak, e lépésem nem volt hiába való; mi több, másnap legforróbb vágyam már teljesedésbe is ment. Egy pár futólagos megbeszélés közben, természetesen csak általános, határozatlan körvonalokban, úti tervet készítettünk, a melynek alapja azon föltevés voll, hogy keleti partjairól Afrika belsejébe fogunk hatolni; a terv elkészítésénél sokkal több időbe kerültek a nélkülözhetlen előtanulmányok, továbbá azon sokféle fölszereléseknek előre való megbeszélése és végül beszerzése, a melyek a vad vidékeken végig vezető és több évig tartó fölfedező úthoz szükségesek. Teleki gróf e czélból átment Franczia- és Angolországba; magam pedig azalatt Ausztriában szenteltem időmet ugyanezen feladatnak. Elválásunk előtt abban egyeztünk meg, hogy október végén Zánzibárban találkozunk; előre nem látott körülmények azonban Telekit útjában föltarlóztatták; egy teljes hónapig kellett tehát megérkezésére várakoznom. 1886. október 5-én az előkészületeknek rám eső részét befejezettnek tartottam és azt hittem, hogy Európát elhagyhatom. A «Titania», az osztrák-magyar Lloyd egyik •legszebb hajója, elvitt Adenbe; rövid itt tartózkodás után további rendeltetési helyemre, a brit-indiai hajótársaság egyik gőzösén folytattam utamat.