A magyar nevelés története

*A magyar nevelés története" 1988-ban, a Tankönyvkiadó gondozásában megjelent I. kötetének folytatásaként nyújtjuk át e munkát az olvasónak. Sajnáljuk, hogy a Tan-könyvkiadó nem tudta folytatni a következő kötet megjelentetését, így csak társadalmi támogatással és szerényebb külsővel tudjuk a H. kötetet kiadni. Az 1980-as években elkezdett kutatásokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának Neveléstörténeti Kutatócsoportja továbbfolytatta, és így kerülhetett most sor a H. kötet megjelenésére. Reményeink szerint a befejező III. kötet előreláthatólag 1994-ben jut az olvasó kezébe, ha a kiadáshoz szükséges anyagi, feltételek megteremtődnek. A befejező kötet a két világháború közötti időszak, valamint az 1945 utáni változások neveléstörténeti összefüggéseit tárgyalja, figyelembe véve a történeti kutatások legújabb eredményeit. Reméljük, hegy ezt a II. kötetet a szakmai közvélemény, a pedagógus társadalom, valamint az egyetemi és főiskolai hallgatók érdeklődéssel fogadják. Az egyes fejezetek megírására a korszak legkiválóbb kutatóit nyertük meg, ez már önmagában is biztosíték a tudományosság alapvető követelményeinek érvényesítésére. A korszak, amellyel a H. kötet foglalkozik, neveléstörténeti szempontból nem a. békés fejlődés időszaka. A kiegyezés, az Eötvös utáni időszak, a polgári fejlődés jelentős reformok elindítását tette lehetővé. Eötvös utódja a miniszteri székben, Tréfán Ágoston tizenhat évig állt a magyar közoktatás élén, s eredményesen irányította a polgári közoktatási rendszer alapjainak megteremtését. Még altkor is állíthatjuk ezt, ha a korabeli hatalmi kényszerek közepette egyes területeken eltért az eötvösi liberális örökségtől. Nem kevésbé fontos a neveléstörténet számára a századforduló utáni két évtized közoktatása sem, amelynek értékeivel, tévedéseivel és hibáival bizonyára még évtizedekig foglalkoznak a neveléstörténészek. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy ennek a két évtizednek nem a politikáját értékeltük újra, hanem az oktatásban történt változásokat vettük tárgyilagosan számba és értékeltük. Kötetünket minden művelődéstörténet iránt érdeklődő olvasó figyelmébe ajánljuk, de különösen hasznosan forgathatják a pedagógus továbbképzésben részt vevők, a tanár szakos főiskolai és egyetemi taligátok. Meggyőződésünk, hogy neveléstörténeti műveltség nélkül nincs korszerű pedagógia. Az elmúlt évtizedek különösen meggyőzhettek bennünket arról, hogy a nevelési-oktatási rendszerek fejlődésében érvényesülnie kell a folyamatosság, a történetiség elvének Az örökség mindenkor meghatározó elem a meghirdetett reformokban. E kötetünk is Igazolja, hogy számottevő változások az oktatás rendszerében és tartalmában csak évtizedek alatt mehetnek végbe, az oktatási rend szer sem tudja átugrani saját árnyékát. Eötvös reformeszméinek megvalósulásához Is egy évszázadra volt szükség az oktatásban. A neveléstörténet ma is joggal inti türelemre, mértékletességre és tudományosságra a reformereket és bírálóikat. Végezetül e helyen is köszönetét mondunk mindazoknak, akik elősegítették 5 kötet megjelenését.