A deductív és inductív logika rendszere mint a megismerés elveinek és tudományos kutatás módszerének előadása (3/3) corvina logo

Szerző: Mill, John Stuart
Cím: A deductív és inductív logika rendszere mint a megismerés elveinek és tudományos kutatás módszerének előadása (3/3)
Alcím: III. kötet
Fordító: Szász Béla
Megjelenési adatok: Franklin-Társulat, Budapest, 1877.

coverimage A Magyar Tudományos Akadémia föladata lévén a tudományok önálló művelése és emelése mellett azoknak terjesztésére is hatni, 1872. jan. 22-kén tartott összes illésében egy bizottságot alakított, oly czélból, hogy az részint a külföldi tudományos irodalmak jelesebb termékeinek lefordíttatása, részint a tudományokat mai színvonalukon elóőadó eredeti magyar müvek készíttetése által, a tudományos műveltség terjesztése érdekében működjék. A M. T. Akadémia ezen Könyvkiadó Bizottsága föladatának megfelelni kívánván, mindenek előtt azon hiányokra fordította figyelmét, melyek az egyes tudományszakok körében leginkább érezhetők. Sietett ennél fogva elismert tekintélyű hazai szakférfiakat tudományos kézikönyvek szerkesztésével megbízni-, egyúttal gondoskodott arról, hogy a külföldi tudományos irodalmak számos jelesebb művei hazai nyelvünkön mielőbb közrebocsáttassanak. Ekkép a bizottság eszközlésére részint a M. T. Akadémia, részint egyes vállalkozó könyvkiadók kiadásában, tudományos eredeti műveknek és fordításoknak sorozata fog megjelenni; hivatva a külföld tudományos munkásságának eredményeit a magyar közönségre nézve megközelíthetőkké tenni. Megjegyzendő azonban, hogy a Bizottság, midőn az eredeti munkák szerzői és a fordítók megválasztása által — az utóbbiaktól, hol szükségesnek vélte, mutatványt is kívánva — már eleve is gondoskodni igyekezett a munkálat sikere felől : utólagos bírálatát nem terjeszthette ki a beadott munkák soronkénti kijavításáig, s így a szerzőkről vagy fordítókról minden felelősséget a részletekben magára nem vesz.
Kategóriák: Filozófia
Tárgyszavak: Tudományos kutatás, Logika
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv

Védett tartalom, csak terminálról érhető el.

Tartalomjegyzék

Címlap
Impresszum
A harmadik kötet tartalma
[V]-[XII]
A nagyobb sajtó-hibák jegyzéke az egész munkához
[XIII]-XIV
Negyedik könyv: Az inductio segéd-miveleteiről
[1]-150
   Első fejezet: A megfigyelésről és leirásról
[3]-15
      1. Mennyiben tárgya a megfigyelés a logikának?
[3]-4
      2. Az ugytetsző megfigyelés egy nagy része igazában következtetés
4-9
      3. A megfigyelés leírása többet állít, mint a mennyi a megfigyelésben foglaltatik
9-13
      4. — t. i. bizonyos megegyezést a jelenségek közt; s a jelenségeknek az ilyen megegyezés megállapítására szolgáló öszszehasonlitása már inductiohoz vezető előlépcsőzet
13-15
   Második fejezet: Az abstractioról, vagy a fogalmak alkotásáról
[16]-38
      1. Az inductiot megelőző összehasonlítás általános fogalmakat tesz föl
16-18
      2. — de ezeknek nem kell bennünk előre meglétezniök
18-23
      3. Az eredetileg összehasonlítás utján nyert általános fogalom viszont maga az összehasonlítás typusa
23-26
      4. Mit értünk „illő” fogalmak alatt?
27-30
      5. — s mit a „tiszták” alatt?
30-33
      6. A kérdés további fejtegetése
33-38
   Harmadik fejezet: Az elnevezésről, mint az inductio segédlöjéröl
[39]-46
      1. A nevek főtulajdonsága, hogy a gondolkodás műszerei
[39]-40
      2. A nevek nem nélkülözhetetlenek az inductiohoz
40-42
      3. Mily módon szolgálnak neki?
42-45
      4. Az általános nevek nem csak takarékossági szempontból szolgálnak a nyelv-használatnál
45-46
   Negyedik fejezet: A philosophiai nyelv szükségleteiről és a meghatározás elveiről
[47]-76
      1. A philosophiai nyelv első kelléke, hogy minden általános névnek legyen meg a maga szilárdul megállapított és szabatosan meghatározott jelentése
[47]
      2. A közhasználatú neveknek gyakran elmosódott együttjelzésök van
[47]-51
      3. — melyet a logikusoknak meg kellene állapitaniok s a lehető legkevésbbé kellene változtatniok
51-54
      4. Miért forog a meghatározás gyakran nem szók, hanem dolgok körül
54-59
      5. Hogyan kellene a logikusnak a szók átmenő jelentésével bánniok
59-67
      6. Miféle bajok származhatnak abból, ha a szók szokásos együttjelzésének egy részét elejtjük
67-76
   Ötödik fejezet: A szók jelentésének természetes változásairól
[77]-90
      1. Eredetileg történetes körülmények hogyan csúsznak a szók jelentésébe be?
[77]-80
      2. — s néha az egész jelentést is elfoglalják
80-82
      3. A szók az általánosulásra hajlanak
82-85
      4. — és a részletesülésre
85-90
   Hatodik fejezet: A philosophiai nyelv elveinek tovább fejtegetése
[91]-114
      1. A philosophiai nyelv második kelléke: külön név minden fontos jelentés számára
[91]
      2. — az az, először: tökéletes leiró terminológia
91-97
      3. — másodszor : külön-név a tudományos abstractio minden fontosabb eredménye számára
97-100
      4. — hamadszor: a műnevek jegyzéke, vagyis a fajok neveinek rendszere
100-103
      5. Δ münevek jegyzékéhez tartozó nevek együttjelzése sajátos természetű
103-106
      6. A nyelvet milyen esetekben lehet s milyenekben nem lehet gépszerüleg használni?
107-114
   Hetedik fejezet: Az osztályozásról, mint az inductio segédlöjéröl
[115]-139
      1. Az itt tárgyalt osztályozás miben különbözik az elnevezés útján történő osztályozástól?
[115]-117
      2. A természetes csoportok elmélete
117-123
      3. A természetes csoportokat typusok, vagy pedig meghatározások szerint állapíthatni meg?
123-127
      4. A fajok természetes csoportok
127-135
      5. Hogyan kellene a faj-neveket megalkotni?
135-139
   Nyolczadik fejezet: A sorozatok utján történő osztályozásról
[140]-150
      1. - A természetes csoportokat természetes sorozatba kell rendezni
[140]-142
      2. E rendezésnek a föjelenség fokozatai szerint kellene történnie
142-144
      3. — a mi egy példány-faj föltevését vonja maga után
144-146
      4. Hogyan kellene a sorozat osztályait megállapitni?
146-148
      5. A tudományos osztályozás legtökéletesebb formáját az állattan nyújtja
148-150
Ötödik könyv: Az ál-következtetésekről
[151]-316
   Első fejezet: Az álkövetkeztetésekről általában
[151]-160
      1. Az álkövetkeztetések elmélete mellőzhetetlen része a logikának
[151]-156
      2. A történetes tévedések nem álkövetkeztetések
156
      3. A tévedés erkölcsi forrásai milyen viszonyban állanak az értelmiekhez?
156-160
   Második fejezet: Az álkövetkeztetések osztályozása
[161]-171
      1. Az álkövetkeztetések osztályozását milyen jegyek szerint kell végrehajtani?
[161]-163
      2. Az álkövetkeztetések öt osztálya
163-168
      3. Néha önkényünktől függ, hogy valamely álkövetkeztetést egyik, vagy a másik osztályba sorozzunk
168-171
   Harmadik fejezet: Az egyszerű szemlélet álkövetkeztetései, vagy az a priori álkövetkeztetések
[172]-216
      1. Az ez osztályba tartozó álkövetkeztetések jellemvonásai
[172]-174
      2. Természetes előítéletnél fogva a subjectiv törvényeket objectivekül tekintik, mint közkeletű babonák példái bizonyítják
174-180
      3. Természetes előítéletek, melyek szerint a miket együtt gondolunk, együtt is kell létezniük s a mi megfoghatatlan, nem is igaz
180-189
      4. Természetes előítélet, mely szerint abstractioknak való létet tulajdonítanak
189-191
      5. Az elégséges ok álkövetkeztetése
191-195
      6. Természetes előítélet, mely szerint a természet különbözőségei megfelelnek a nyelv megkülönböztetéseinek
195-200
      7. Előítélet, mely szerint valamely jelenségnek nem lehet több egy okánál
200-205
      8. Előítélet, hogy valamely jelenség föltételeinek hasonlitniok kell e jelenséghez
205-216
   Negyedik fejezet: A megfigyelési álkövetkeztetések
[217]-237
      1. A megfigyelés hia és a megfigyelés eltévesztése
[217]-218
      2. Esetek, meg körülmények meg nem figyelése
218-219
      3. Példák az előbbire
219-226
      4. — meg az utóbbira
226-233
      5. A balmegfigyelés jellemzése és példái
233-237
   Ötödik fejezet: Általánosítási álkövetkeztetések
[238]-268
      1. Ez osztály jellemző vonásai
[238]-239
      2. Az általánosítás bizonyos fajtáinak mindig alap nélkül kell szükölködniök
239-240
      3. Gyökeresen különböző jelenségek egyetlen közösre való föloldására czélzó kísérletek
240-243
      4. A tapasztalati törvényeknek okozatiakkal való összetévesztése álkövetkeztetés
243-249
      5. Post hon, ergo propter hoc, s az ennek megfelelő deductiv álkövetkeztetés
249-253
      6. A téves analógiáik álkövetkeztetései
253-263
      7. A metaphorák szerepe az okoskodásban
263-266
      8. Az általánosítás álkövetkeztetései hogyan fakadnak a téves osztályozásból
266-268
   Hatodik fejezet: Az okvetési álkövetkeztetések
[269]-278
      1. Bevezető megjegyzések
[269]
      2. A megfordított meg az egyjelentésü itéletekre épített álkövetkeztetés
[269]-272
      3. A syllogismus bensejéből származó álkövetkeztetések
272-273
      4. Az előzmények megcseréléséből eredő álkövetkeztetés
273-278
   Hetedik fejezet: Összetévesztési álkövetkeztetések
[279]-316
      1. A szók kétértelműségéből származó álkövetkeztetések
[279]-297
      2. A petitio principii
297-310
      3. Az ignoratio elenchi
310-316
Hatodik könyv: A morális tudományok logikájáról
[317]-[514]
   Első fejezet: Bevezető megjegyzések
[319]-323
      1. A moralis tudományok elmaradt állapotán csak az által lehet segíteni, hogy a természeti tudományok módszereit alkalmazzuk, kellőleg kiterjesztve és általánosítva, rájuk
319-322
      2. Mennyire lehet ezt ebben a munkában megkísérteni
322-323
   Második fejezet: Szabóság és kényszerűség
[324]-336
      1. Az emberi cselekedetek alá vannak-e az okozatiság törvényének vetve?
[324]-325
      2. Az u. n. philosophiai kényszerűség mily értelemben igaz?
325-329
      3. A kényszerűség szó alkalmatlan volta és káros következései
329-334
      4. Az indító ok nem mindig valamely élvre vagy sérvre való kilátás
334-336
   Harmadik fejezet: Hogy az emberi természet tudománya létezik, vagy létezhetik
[337]-344
      1. Lehetnek tudományok, a melyek nem exact tudományok
[337]-341
      2. Az emberi természet tudománya mily tudományos előképnek felel meg
341-344
   Negyedik fejezet: A lélek törvényeiről
[345]-361
      1. Mit értünk a lélek törvényei alatt?
[345]-346
      2. Létezik-e a lélektan, mint tudomány
346-349
      3. A lélektan főbb kérdéseinek jellemzése
349-356
      4. A lelki műveletek meg testi körülmények viszonya
356-361
   Ötödik fejezet: Ethologia, vagyis: a jellemfejlés tudománya
[362]-384
      1. Az emberi természet tapasztalati törvényei
[362]-365
      2. — csak is megközelítő általánosítások - Az egyetemes törvények a jellemfejlés törvényei
365-368
      3. A jellemfejlés törvényeit nem lehet megfigyelés és kísérlet utján megállapítani
368-374
      4. — hanem deductiv módon tanuLmányozandók
374-377
      5. Az ethologia elvei a lélek tudományának középtáji elvei
377-381
      6. Az ethologia jellemzése
381-384
   Hatodik fejezet: Általános megjegyzések a társadalmi tudományról
[385]-391
      1. A társadalmi jelenségek tudomány tárgyai-e?
385-388
      2. A társadalom tudományának mily természetűnek kell lennie?
388-391
   Hetedik fejezet: A chemiai vagy kísérleti módszerről a társadalmi tudományban
[392]-405
      1. Annak a gondolkodás-módnak a jellemzése, a mely egyenkénti tapasztalatokból politikai tanokat vezet le
[392]-395
      2. A társadalmi tudományban lehetetlen a kísérletezés
395-396
      3. — a különbözési módszer is alkalmazhatatlan
397-399
      4. — és a megegyezés, meg a párhuzamos változatok módszerei sem bizonyító erejűek
399-402
      5. — a maradékok módszere szintén nem bizonyító erejű s előfeltétele a deductio
402-405
   Nyolczadik fejezet: A geometriai, vagy elvont módszerről
[406]-418
      1. E gondolkodási mód jellemvonásai
[406]-409
      2. Példák a mértani módszerre
409-410
      3. A Bentham-iskola érdek-philosophiája
410-418
   Kilenczedik fejezet: A physikai, vagy tárgyas deductio módszerről
[419]-445
      1. A renden haladó és a megfordított rend szerint eljáró deductiv módszerek
[419]-424
      2. A renden haladó deductiv módszer nehézségei a társadalom tudományában
424-428
      3. Mily mértékben lehet a társadalmi speculatio különböző ágait külön-külön tanulmányozni? A közgazdaságtan jellemzése
428-435
      4. A politikai ethologia, vagy a nemzeti jellem tudománya
435-439
      5. A társadalom tudományának tapasztalati törvényei
439-442
      6. A társadalom tudományának igazolása
442-445
   Tizedik fejezet: A fordított rend szerint haladó deductiv, vagy történelmi módszer
[446]-477
      1. Az általános társadalmi tudomány, meg az egyes socíologiai vizsgálatok megkülönböztetése
[446]-447
      2. Mit értünk a társadalom valamely állapota alatt
447-449
      3. Az ember és a társadalom továbbrahaladó volta
449-452
      4. A társadalmi állapotok egymásutánjának törvényeit csak is a fordított rend szerint haladó deductiv módszer utján lehet megállapítani
453-456
      5. A társadalmi statika, vagy a társadalmi jelenségek együttlétezéseinek tudománya
456-467
      6. A társadalmi dynamika, vagy a társadalmi jelenségek egymásutánjainak tudománya
467-469
      7. A történelmi módszer körvonalai
469-473
      8. Kilátások a socíologiai kutatás jövőjére nézve
473-477
   Tizenegyedik fejezet: További fölvilágositások a történelem tudományáról
[478]-498
      1. Hogy a történelmi tények egyarántos törvények alatt állanak, bizonyítja a statistika
[478]-483
      2. — a mi nem azt teszi, hogy az erkölcsi okok jelentéktelenek
483-486
      3. — sem azt, hogy az egyének jelleme és a kormányok tettei hatástalanok
487-493
      4. Példák a kitűnő férfiak és a kormányok politikájának történelmi jelentőségére
493-498
   Tizenkettedik fejezet: A gyakorlat vagy művészet logikájáról, ideértve az erkölcsiséget és politikát
[499]-[514]
      1. A moral nem tudomány, hanem művészet
[499]-500
      2. A művészet szabályai meg -a megfelelő tudomány tantételei közötti viszony
500-502
      3. Mi a tulajdonképeni feladatuk a művészet szabályainak?
502-504
      4. A művészet nem lehet deductiv
504-506
      5. Minden művészet a tudomány oly igazságaiból áll, a melyek bizonyos gyakorlati czélra szolgáló rendbe vannak sorakoztatva
506-508
      6. Teleologia, vagy a czélok tana
508-511
      7. A teleologia végső irányzóra vagy alapelvre szorul
511-514
      8. Befejezés
[514]