Polgári jog I.

Szerzők ezt a jegyzetet a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Igazságügyi Ügyintéző Szak hallgatói számára készítették, a polgári jog részterületei közül az általános rész, a személyek joga, a dologi jog, illetve a kötelmi jog általános része, ezen belül a szerződésekre vonatkozó általános szabályok és a deliktuális kártérítés joganyagára korlátozva a figyelmüket. Szándékuk nem a polgári jog teljeskörű, tudományos mélységű feldolgozására irányult. Ez a jegyzet nem akar versenytársa lenni a magyar jogi felsőoktatásban egyre örvendetesebb számban megjelenő, figyelemre méltó színvonalú egyetemi tankönyveknek. Szerzők a képzés kereteihez mérten szerettek volna átfogó képet adni a vizsgált jogterületekről, kiemelve azok jellemző vonásait és főbb szabályait. Az igazságügyi Ügyintéző Szak hallgatói számára kívántak egyszerűsített formában használható ismereteket nyújtani, betekintést engedni a polgári jog kimeríthetetlen kincsesládájába. Tisztában vannak ugyanakkor azzal, hogy a magyar Ptk. újrakodifikálásának folyamata alapvetően változtat majd ennek a joganyagnak a szabályozásán, művüket ezért nem az örökkévalóságnak szánták. | A polgári jog és a polgárjog kifejezések jelentése nem azonos. Közös gyökerük, hogy a polgári forradalmak idején fogalmazódtak meg először: ekkor kerültek lefektetésre különböző dokumentumokban az emberi jogok (polgárjogok) és ebben az időszakban merült fel az igény polgári törvénykönyv megalkotására. A polgárjog politikai, emberi jogi fogalom (lásd: polgárjogot nyert, polgárjogi harcos). A polgári jog viszont a vagyoni viszonyok joga, részterületei a személyek joga, a tulajdonjog, a szerződések joga, a kártérítési és az öröklési jog. A polgári jog önálló jogág. A jogrendszer egyik elkülönült, önálló szabályozási területtel és sajátos, csak rá jellemző szabályozó módszerrel rendelkező egysége. Önálló szabályozási területét a jogalanyok vagyoni és egyes személyi viszonyai képezik, sajátos szabályozási módszere pedig a mellérendeltség. A polgári jog fogalmának meghatározásakor azonban a szabályozási tárgy és a módszer mellett még két további elemet is meg szokás említeni: az egyenjogúságot és az autonómiát. Általában a polgári jogot, vagy másként a magánjogot a közjoggal szokás szembeállítani. A két jogterület elkülönítését magyarázó elmélet szerint a közjogban a jogviszony egyik alanya többletjogosítványokkal rendelkezik, a magánjogra viszont az egyenjogúság jellemző.