A római jog institutiói

A római jog insíitutiói alatl, a jogi remekíróknak, 3 Justinianus császár törvényszerkesztő bizottságának hasonló nevű, s egyező célú munkái után, - a római jog alapelveit magába záró, bevezető elemi tankönyvet kell értenünk. Érthetjük még alatta a római jog alapelveinek említeti modorban való előadását. A római jog institutiói című munkánkban a tiszta római magánjogot fogjuk tárgyalni, amiképpen az a római jogi codificatiói révén világhírűvé vált Nagy Justinianus keletrómai császár legislatiójában mmtegy megrögzíttetett De e tárgyalás folyamán az egyes jogi intézmények ismertetése közben, mint különben is ajánlalossága miatt széltében szokásos e tankönyvekben a historicus előadási modor, ki kell térnünk azok történelmi fejlődésére ; szem elé kell állítani a különböző korokban más és más alakban jelentkező, de időjendiség szerint egymáshoz viszonyítva fokozatos fejlődést mulató jogi képeket. A tiszta római joggal szemben pandectajog alatt értjük azt, ami és ahogyan az egyes német államokban recipiált római jogból egészen a legutóbbi időkig,1 az általános német birodalmi polgári törvénykönyvnek törvényerőre emelkedéséig (1900 január l-ig) törvényerővel bírt. De bár az említett országokban a római jogot, amely a német birodalmi törvények, a szokásjog, a tudomány, s az egyházjog behatása alatt módosulást szenvedett, a ro-manistákkal szembehelyezkedő germanisták fáradozásainak eredményeként létrehozott általános polgári törvénykönyv hatályon kivül is helyezte, a római jog örökérvényű elvein magukat azért a legújabbkori német törvényhozók sem lehették túl. A tiberismenti, ókori, kisded községi államnak joga Rómának világbirodalommá emelkedése közben a legkülönbözőbb népek, s a legtávolabb eső területek jogi viszonyaival ezer éven keresztül tartott, folytonos súrlódása következtében határozott jellegű, majdnem a halhatatlansággal felérő, szívós életerőhöz jutott. A jogok történettben Rómának joga oly szerepet töltött be, mint amilyen folyamatnak a forrásává vált a nyelvek körül a latin fajnak idiomája. Rómának jóga, ahol recipiáltatott, közvetlenül, mig máshol közvetve termékenyítette meg a jogi életet, mint ezt mondhatjuk a latin nyelvről is a barbár idegenek nyelve tekintetében a román népeknél, illetve a germán törzseknél. A római jog alapját, illetve anyagát képezi úgy az európai conlinensen fekvő, mint az ezen kivül eső művelt országok jogrendszereinek. Az egyes törvénykönyvek (mint pl. az újabb időkben a Balkánon is uralomra jutott francia Code Napoleon, valamiképpen az ennek szinte szószerinti fordítását képező olasz Codice civile, s a spanyol Código civil) majdnem kivétel nélkül a római jog többé-kevésbé módosított feldolgozásait képezik. Honi jogi tanulmányaink közül az egyházjog át és át van szőve római jogi vonatkozásokkal ; maga az osztrák jog is voltaképpen codificált római jog. Hazánk történetét tekintve pedig feljegyezhetjük, hogy ázsiai eleink honfoglalását jóval megelőzőleg Pannónia és Dácia tartományokban, amelyek e tekintetben számtalan, a tudományos világirodalomban jogi és régészeli szempontból egyaránt méltatott leletet, felirásos emléket szolgáltattak, magától értetődőleg a római jog szabályai nyertek alkalmaztatást.