Pénzügyi jog és pénzügytan I.

A pénzügyi jog egy rendkívül heterogén jogág: számos, egymással szorosabb-lazább kapcsolatban álló területből - így az államháztartás, a közbevételek (adók, vámok, illetékek), a számvitel, a közbeszerzések és a monetáris szféra jogi szabályozásából, valamint egyes jogrendszerekben a devizajogból - épül fel. E területek közös jellemzője, hogy mindegyikhez kapcsolódóan könyvtárnyi terjedelmű szakirodalom áll rendelkezésre, és a gyakorlatban is külön-külön művelhetőek. A felsorolt területek alapján a pénzügyi jog gyakorlati jelentősége is vitathatatlan. Ahogyan Kmety Károly fogalmazott: „A pénzügyi jog nagyon érdemes jogtanulóink fáradságára, nemcsak elméleti érdekességeinél fogva, melyek nem kevésbé alkalmasak a jogászi elmeképzésre, mint egyéb jogágak tanulmányozása, hanem elsőrendű gyakorlati fontosságánál fogva is.” Az is rendkívül lényeges jellemző, hogy az e területekre vonatkozó jogi szabályozás rendkívül gyakran változik, így a jogi normák alkalmazása, a fejlődés figyelemmel kísérése voltaképpen sajátos kihívást jelent. Ezen említettek olyan sajátosságok, amelyek alapjaiban határozzák meg egy pénzügyi jogi tankönyv megírásának lehetőségét. A könyv elkészítésekor ennek megfelelően arra törekedtem, hogy az egyes területek legfontosabb elméleti és gyakorlati alapjait foglaljam össze, kizárólag a legfontosabb tételes jogi szabályok szó szerinti idézését tartottam indokoltnak figyelemmel a jogszabályi környezet gyakori változására. Szükségesnek tartom annak a hangsúlyozását is, hogy a pénzügyi jog területe nem nélkülözheti a pénzügytan vonatkozó ismeretanyagának bemutatását: egyes pénzügyi jogi intézmények, jogi szabályozások nem érthetőek meg ezen speciális ismeretek nélkül. Moór Gyula következő gondolata idézhető ehhez kapcsolódóan: „Az igazi jogász nem elégedhet meg pusztán a tételes jog ismeretével.” Ugyancsak segíthet a jobb megértésben a történelmi példák bemutatása: egyetlen jogág (tudományterület) sem nélkülözheti a múltbéli tapasztalatok hasznosítását, az ezekből eredő következtetések levonását, így mindenképpen indokoltak egy ilyen munka keretében a részletesebb történeti vizsgálódások is. Ebből adódóan a külön pénzügyi történetet - pénzügyi jogtörténetet tárgyaló fejezeteken kívül szükségesnek tartottam egyes témakörökhöz kapcsolódóan a történeti előzményekre való kitekintést is. A pénzügyi jog ezen túlmenően rendkívül „gyakorlatigényes” jogág. Működésének megértéséhez elengedhetetlen a gyakorlati szemléletmód érvényesítése: ennek megfelelően azt tűztem ki célul, hogy egyes bírósági, illetve hatósági határozatok bemutatásával még könnyebben érthetőbbé, átláthatóbbá tegyem az adott tárgykör alapvető fogalmait, jogintézményeit, problémáit.