A magyar dráma története (2/1.)

A Magyar Irodalmi Ritkaságok című sorozat már eddig is szép sikerre tekinthet vissza: mindenütt elismerést aratott, ahol a tanításban az ifjúság önállóbb foglalkoztatását igyekeznek megvalósítani. A sorozat egyik szép feladata, hogy Riedl Frigyes kiadatlan műveit közelebb hozza az ifjúsághoz. E munkákat az egyetemeken és a középiskolákban nélkülözhetetlenné teszi szerzőjük előadásmódjának, felfogásának, közvetlen szemléltető erejének e finom ízlésének varázsa. Riedlnek még a ceruzaforgácsai is értékesek és tanulságosak. A magyar dráma története című előadása pedig a legjobb művei közül való. Anyagi okokból egyelőre csak felét tudjuk kiadni. A jövedelmet a második rész kiadására fordítjuk. Köszönetet mondunk Csorna Kálmán úrnak, a Horthy-Collegium igazgatójának, mert mint Riedl Frigyes kedves hallgatója és bizalmasa ezeket az előadásokat jegyezte, s most, mivel a kőnyomatos példányok nehezen hozzáférhetők, kiadásra engedélyezte. (...) Meg nem kezdhetem előadásaimat e második félévben anélkül, hogy meg ne emlékezném arról a gyászról, mely a szünidőben egyetemünket érte. Talán épp ma van egy éve, hogy megismerkedtem Széchy Károly-lyal, hogy először meglátogattam és gratuláltam neki kinevezéséhez. Ekkor nagy reménnyel tele találtam; beszélt nekem nagy tanári és irodalmi terveiről s íme, ma úgy kell róla megemlékeznem, mint egy férfiúról, aki már el van temetve. Ha egy ember örökre eltűnik erről a földről, a föld színéről azon szervi processzus folytán, mely mindnyájunkra vár s amelyet halálnak nevezünk, akkor mi, akik nem vagyunk az elhúnytnak rokonai, azt kérdezzük, mi maradt tőle, mi maradt életben. Egy magyar író nemrég azt a szép gondolatot fejezte ki, hogy egy ember addig él a halála után is, míg valaki életben marad, aki őt ismerte. Azt hiszem azonban, hogy az ember tovább él, az ember halála után is él hatásában. Élünk nemcsak fizikai életet, hanem élünk abban a hatásban is, amit tettünk. Így van ez a külső világban is. A külső világ az atomok mozgásából, változásából s örökös láncolatából áll. A világ nem volna egészen olyan, mint amilyen, ha a múlt században egy falevél a Zugligetben nem esett volna úgy, amint esett: valami roppant csekély atomváltozás, elhelyezés nem volna olyan, mint aminő. A szellemi életben is így van. Itt is megmarad a hatások hosszú láncolata. Széchy Károly élete gazdag volt termékeny hatásokban. Személyesen, fájdalom, nem ismertem eléggé, legalább nem volt vele alkalmam hosszasan és bizalmasan érintkezni, nem tudom eléggé jellemezni, de tudom, hogy ő élni fog tanítványainak a tanításában is. Művei közül kettő van, amely alaposságra, mély kutatásra irodalmunk legkiválóbb termékei közé tartozik: az egyik a XVII. század képét tárja elénk, ez Zrínyi Miklósról szóló nagy alapvető munkája. Száz, kétszáz év múlva is, ha valaki Zrínyit valóban meg akarja érteni és ismerni, ehhez a munkához fog fordulni. A XVIII. század képét adja Széchy a Gvadányi Józsefről szóló munkájában; ez is nagy forrástanulmányok alapján készült, minden részletében igen megbízható, ami különösen a mi litteraturánkban igen feltűnő, amidőn olyan sok könnyelmű adat, könnyelmű könyv jelenik meg. Van egy érdekes kis könyve Széchynek a Pannónia megvételéről szóló énekről, ahol nagy utánjárással kimutatja, hogy ez az ének nem olyan régi, mint amilyennek tartották, hogy Csáthi Demeter szerzeménye a mohácsi csata után.