A család, egyház, állam jogai és kötelességei a tanítás és nevelés terén (2/2)

A család és az egyház után a harmadik főtényező, melynek az ember felett hatalmat adott az Isten, az állam. Van-e és mennyi joga az államnak a tanítás és nevelés terén? Erre nézve ma már nem egyeznek meg többé a vélemények. A 16. századig, ha voltak is itt-ott eltérő felfogások az ember és állam természetéről, céljáról, jogairól és kötelességeiről, azok csak rövid életű, elszigetelt jelenségek voltak és nem jutottak oly általános uralomra, hogy csak egy állam is elveik szerint rendezte volna be életét. Egységes volt a művelt emberiség gondolatban, érzületben s törekvésben s azért a tanítás s nevelés jogának felfogásában is. Ez a felfogás pedig a tanítást és nevelést a családra és egyházra, mint egyedül illetékes tényezőkre bízta. Az állam sem tartotta azt feladatának ; a közjó előmozdítására való kötelességénél fogva legfeljebb csak anyagi támogatást nyújtott az iskoláknak s jogvédelmi feladatához képest csak a tanuló és tanító közötti külső jogviszonyokat szabályozta. A 16. századtól kezdve azonban az állam, ha meg is hagyta a tanszabadságot, de már mind több jogot követelt magának a tanítás s nevelés vezetésére is ; az egyházat mindinkább félretolta jogos területéről ; sőt voltak s vannak államok, melyek a tan- és lelkiismeretszabadság megsemmisítésével a tanításnak s nevelésnek még kizárólagos jogát is követelik (monopolium) maguknak s ha abban engednek is részt a családnak s egyháznak, ezt csak az állam jogából kifolyó átruházott jognak tekintik, melynek terjedelmét saját jogán az állam határozza meg s melyet az állam jogosult bármikor vissza is vonni. Ki kell tehát mindenek előtt fejtenünk : 1. Honnan ered a tanításra és nevelésre való jogfelfogás ezen változása, mert ez világot vet az állami tanítás és nevelés valódi céljaira is? 2. Vajjon azon érvek, melyekre az állam a tanításra s nevelésre való jogát nyíltan alapítja, igazolják-e e jogot? 3. Melyek az államnak valódi jogai és kötelességei a tanítás és nevelés terén?