Órás-szakrajzok és magyarázó szöveg

A Budapesti Órásipartestület felkért engem, hogy az újonnan létesített órás-szakiskola részére állítsak össze órás-szak-tananyagot. A megbízást örömmel vállaltam, el, mert a szakoktatás reám nézve olyan kötelesség, melylyel az órásságnak tartozom. Vidéki órások is több Ízben fordultak hozzám, mint a Magyar Órások Szaklapjának szakrovat-vezetőjéhez azzal a panaszszal, hogy a tanoncok az ipariskolában kellő tananyag hiányában virág, láda, szék, kávédaráló, vizvezetékcsap, kalap, mellény, ház stb. rajzolásával töltik az időt. A szakrajzoktatás tehát úgy a fővárosban, mint a vidéken is órásipari szempontból — teljesen hiányzik. Az anyag összeállításánál szem előtt tartottam, hogy kizárólag gyakorlati értékkel biró tárgyak, óraalkatrészek és járatok rajzait ismertessem. Az idejét múlt, elavult járatok és a gyakorlatban mellőzött alkatrészek ismertetését fölöslegesnek tartottam, mivel azok inkább az órás-történelembe valók. Azok helyett ismertetek néhány mértani rajzot, hogy könyvem ezáltal önképzésre is alkalmas legyen. Az egyenes vonaltól kezdve — fokozatosan — a teljesen kész zsebóra-szerkezetig mindama dolgok vannak felsorolva, melyeket egy órássegédnek feltétlenül tudnia kell, hogy helyét a gyakorlati életben megállhassa. E könyv a megindított „Magyar Órás-Szakkönyvtár" harmadik kötetét képezi és — rendeltetésének megfelelően — „Órás-Szakrajzok" címmel indítom útnak. Felöleli mindama rajzokat, melyeket egy segédnek okvetlenül ismernie kell. Hogy a tanuló az órás-technika kiterjedt és mélyreható tudományát aránylag rövid idő alatt elsajátíthassa, annak anyagát dióhéjban foglaltam össze cs három évfolyamra osztottam be. Ezzel lehetővé válik, hogy fokozatosan éri el az eleinte oly nehéznek látszó zsebóra-járatot, ami szakmánk legnagyobb problémája. A zsebóra-járat rajzával magyarázzuk meg a tulajdonképeni működést, mely a természetben oly kicsiny, hogy úgyszólván lehetetlenség azt a tanulóval megérttetni. Meg vagyok róla győződve, hogy ha a tanuló egy óraalkatrészt szabályszerűen le tud rajzolni, akkor feltétlenül el is tudja azt pontosan készíteni. Mert az iparos-képzés egyik főfeltétele a szakrajz és éppen e tantárgy lett szakmánkban elhanyagolva, . mely mulasztás nagyon is érezhetővé vált. Remélem, hogy az „Órás-Szakrajzok“ című mii ezt a célt szolgálja majd és az ifjú órás-nemzedék, mely e könyvben lefektetett elmélettel gyarapítva útnak indul, könnyebben állja meg helyét a gyakorlati életben. Ezáltal biztos alapra kezdik a technika tudását felépíteni és könnyebb lesz az órásság nehéz problémáit megfejteni. Bár sikerülne jelen munkámmal az órásság művelőit szakmánk magasztos céljainak teljesen megnyernem, hogy azt szeretettel és kedvvel arra a magas nivóra emelnék, melyen hajdanában állott. (...) Rajzoláshoz jó rajzeszközre van szükség, hogy azzal a rajzokat jól és pontosan elkészíthessük. A rajzlap lehetőleg fehér, sima és ne túl vékony legyen, hogy az esetleg hibás vonalak kiradirozását kibírja. A rajzlapot rendszerint rajzszögekkel erősítik rajztáblára, vagy pedig rajztömbben vannak a lapok. Fejes vonalzó és derékszögű háromszög, mindkettő lehetőleg milliméter-beosztással. Az írón se kemény, se túl lágy, hanem közepes keménységű legyen, kb. 3. szánni és jól meghegyezve, hogy a vonalat közvetlenül a vonalzó mellett húzhassuk.