A' gyönyörű természet' tudománnya (2/1)

Nagy okok, valóban nagyok bírtak arra engemet, hogy ezen eredeti munkámnak díszt adni akarván, midőn Nemzetem’ kezébe nyújtom, ne másnak szentelném, ajánlanám, hanem Nagyságodnak. Ha tsak szármozásodat nézem is, olly nagynak, méltóságosnak találom, hogy törsökös ritkább vérségű Magyar Mágnásnak pártfogásához nem folyamodhatott könyvem, Abára, Fejedelmekre, Vitézekre mutathatsz, több olly, nagy Férfiakra, millyen volt a' XVII. században ama valódi dísze Erdélynek Rhédei Ferentz a’ TE nagy Atyád, kiről így szóll nemzetünk’ Krónikája, "Virpius, et mitis, omniumque judicio reliquis regni magnatibus honore Principis dignior habitus est." Ha pedig tulajdon virtusidra tekéntek, jeles tetteid, nemes szíved, ritka kegyességed, hazádhoz vonzó buzgó szereteted, Fejedelmedhez tántoríthatatlan hívséged, szívet hódító szelídséged, mellyel nem tsak tisztelőiden, hanem ellenségeiden is szoktál uralkodni a’ tudósokhoz mutatni szokott barátságod, a' magyar Múzsákat ápolgató készséged, éppen nem engedték, hogy azon igaz tiszteletem, mellyel Hozzád viseltetem, más Hazafinak emellyen emlékeztető oszlopot, másnak a’ nevét a’ Tiednél ditsőítse a' késő maradéknál. Fő tárgya ezen munkámnak a' Magyar Nemzetnek java, polgári tsínosodása, az erköltseknek jobbítgatása. Akármellyiket veszem, mindeggyik Te benned egy különös Jótévőjét, boldogítóját tiszteli, áldgya , és rnagasztallya. Magam vagyok a’ tanú, hogy több Ízben ezen fő oskolabéli ifjúságot hathatós ékes szobásoddal mind a' tudományok', mind a’ virtus’ szerecetére gyullasztottad, hogy kebelünkben megjelenvén, a’ jelesseket magasztalván, ’s különössen megkülömböztetvén ösztönt adtál a'' szunnyadozóknak, új lelket a’ jámboroknak, ’s különös pártfogásodat a’ dícséretessen törekedőknek ajáltad a' Fejedelem előtt.