Vives Lajos válogatott neveléstudományi művei

A nevelés művészetének kérdései mindig érdekelték a mélyebben gondolkozó lelkeket, akik az utánuk következő nemzedék nagyobb fokú tudását, szilárdabb alapokon nyugvó erkölcsiségét akarták megvalósítani. Különösen forrongó, válságokkal küzdő időkben eszméltek rá a nagy szellemek a nevelés kérdésének fontosságára. Ilyen nagy lélek és gondolkozó volt a XVI. század első felében (1492-1340) Vives János Lajos spanyol származású humanista tudós, aki műveiben a nevelésnek és tanításnak mindazokra a kérdéseire rávilágít, a melyek a kortársakat érdekelték és amelyeket az utána következő másfél század írói tovább fejtegettek. Gondolatait ugyanis részint idézve, részint idézés nélkül átvéve több későbbi jeles írónál is megtaláljuk. Vives műveinek jelentőségét és értékét mindjárt kortársai felismerték és hangsúlyozták, összes műveinek 1555. évi baseli kiadásában a művek összegyűjtője és sajtó alá rendezője, Coccius Ulrik, bevezető soraiban tanúságot tesz arról, hogy Vivest már életében kora legkitűnőbb írói közé sorozták. Műveinek értékelését most sem lehet jobban összefoglalni és őt, mint írót, jobban jellemezni, mint ahogy Coccius a következő soraiban tette: „Találékony szellemi tehetség, egészséges ítélőerő és bármely tárgy feldolgozásában páratlan és szerencsés előadásmód tüntették ki. Ezekkel párosul kitartó szorgalma, fáradhatatlan munkássága, még pedig nemcsak egy tudományágban, hanem a tudományosságnak egész mezején mindenütt kitűnő eredménnyel. Ehhez járul a vallási kérdések iránti szent és állandó érdeklődése." A régiektől maradt tudományokból csak a hasznosakat karolta fel, a zavarosaktól és haszonnal nem járóktól ellenben óvta olvasóit s kivált az ifjúságot. Egy másik bírálója szerint művei annyira megnyerők és kitűnők, hogy kívánatos volna, hogy mindenki olvassa, mert nála a legtökéletesebb felkészültséggel a legkeresztényibb érzület egyesül.