A zichi és vásonkeői gróf Zichy-család idősb ágának okmánytára = Codex diplomaticus domus senioris comitum Zichy de Zich et Vasonkeő (12/5.)

A gróf Zichy család okmánytárát boldogult gróf Zichy Károly az eddig megjelent kötetekkel megalapította, azonban a folytatás halála, után több évig szünetelt, mindaddig míg a Történelmi Társulat fölkérésére gróf Zichy Ferencz úr ő kegyelmessége és idősb gróf Zichy Nep. János úr ő méltósága áldozatkészségéből e kötet kiadása lehetővé vált, melynek szerkesztésével a Történelmi Társulat alólirtat bízta meg. A most közölt oklevelek az 1396 évtől az 1409. évig terjednek, a teljes szövegükben közöltek száma ötszáznégy. Ezek közt a szíves olvasó számos oklevéllel fog találkozni, melyek a köztörténetre is világot vetnek, e részben legyen szabad némi útmutatással szolgálnom, s a kiválóbb érdekűekre a figyelmet felhívnom. Midőn Zsigmond királynak 1395. május havában elhalt neje Mária királyné felett Nagyváradon a sírbolt bezáródott, vele együtt az Anjouk korszaka is, mely hazánkra annyi dicsőséget hozott, letűnt, s a kegyeletes ragaszkodásnak, mely a nemzetet az uralkodó családhoz lűzte, csak emléke maradt főn. Az ifjú király most már teljesen függetlenül folytathatta uralkodását; ő is hivatva volt, hogy nagynevű elődei példáját követve, hazánk .javára új korszakot alkosson, azonban történetünkből, kivált az 1396—1402. évig lefolyt eseményekből az ellenkezőt tapasztaljuk. Zilált állapotok következtek, egyfelől a törököknek a déli végekhez való közeledése, másfelől a nemzet egy részének a szomszéd fejedelmekhez s főleg Durazzói Lászlóhoz való elpártolása, Zsigmond királynak további uralkodását nemcsak megnehezítette, hanem a törököknek Nikápolynál kivívott győzedelme a zavart még inkább fokozta, úgy hogy midőn a nikápolyi vereség következtében Konstantinápolyon át hosszas bujdosás után a király az országba visszaérkezett, az Anjouk uralkodása alatt győzelmekhez szokott nemzet őt hidegen fogadta; s midőn látták, hogy a király a helyett, hogy az ország zavart helyzetének javításáról gondoskodott volna, külföldi utazásaiban keresett szórakozást, itthon pedig ledér életét folytatta, miről a 2 szám alatt közölt oklevél is tanúskodik, az elégedetlenség tetőpontját érte, s bekövetkezett az uralkodók történetében az a ritkább eset, hogy az egyház- és országnagyok, habár azok többsége a törvényes királytól végleg, el nem pártolt, de. hogy még is mintegy fegyelmi büntetést gyakoroljanak fölötte, a tehetetlen királyt elsőben Visegrádon, majd a Garayak várában Siklóson fogolylyá tevék...