A Gyermek 1908, II. évf., 1. sz.

A mai előadásom tárgya: A Gyermektanulmányi Társaság kísérleti szakosztályának 1906—7. évi működéséről szóló jelentés, a gyermek emlékezése és számolása körül végzett kísérletekről való beszámolás. Gondolkoztunk azon, vájjon ez a merev, elvont s az első pillanatban talán érdektelennek látszó tárgy egyáltalában lehet-e nyilvános előadásnak a tárgya? Azon szükséges téglák összehordásáról van itt szó, melyek nélkül a gyermek elmeéletének a tudománya nem állhat fenn s amely nélkül a szellemi élet egyes momentumairól létrejöhet tapasztalati úton szerzett egyéni vélemény; az ilyen azonban a tudományos tételek biztos és szigorú formáját nélkülözi. Az egész emberi elme működésére nézve nagyon sok az ilyen tény, amely nincs véglegesen, tételszerűen tisztázva. Kérdésekben, melyek tudományos megoldásra várnak, tehát nincs hiány. A Gyermektanulmányi Társaságnak vezetésem alatt álló szakosztálya azt tűzte ki feladatáéi, hogy a gyermek szellemi életének egy-két fontos kérdését végre tisztázza. Ezek közül a kérdések közül kiválogattam néhányat, amelyek még nagyon kívánják ezt a tisztázást és ezeket vizsgálat tárgyává tettük. Ezen vizsgálatok eredményeiről óhajtok most itt egyet-mást megismertetni. Nagyon tudatában vagyok a feladat nehézségének s miután azt is tudom, hogy ezek száraz dolgok, igyekezni fogok, hogy a mondottakat egy kicsit illusztráljam, hogy azok, akiket közelről érdekel a dolog, könnyebben megérthessék. Első sorban és főleg a gyermek emlékezésével fogunk foglalkozni. E körül nagyon sok a vitás kérdés. Elterjedt felfogás az, hogy a gyermek emlékezete jobb, mint a felnőtté. Hogy az ember vissza tud emlékezni a gyermekkori dolgokra, jobban, mint a közelmúlt napok eseményeire, az a köztudatban él. Azonban csodálatos módon a vizsgálatok arra mutatnak, hogy nem így áll a dolog. Megpróbálták kísérleti úton tisztázni a kérdést és arra jöttek rá, hogy a gyermek egyazon idő alatt kevesebb dolgot tud észrevenni, felfogni, az átélt eseményeiből kevesebbet tud elmondani, mint a felnőtt s azok közül is nagyon sok az elferdítés. Az ő emlékezetében még nagy szerepet játszik a képzelet. Szóval arra jöttünk rá, hogy a gyermek emlékezete gyengébb, mint a felnőtté. De a gyermek elnevezést is meg kell határoznunk, mert a tulajdonképpeni gyermekkor a csecsemőkortól az ifjú, vagy hajadon kori érésig tart el. S éppen nem mindegy, milyen korú gyermek emlékezetéről esik szó ? Meg kell szabni tudni az emlékezés folyamatát a különböző gyermekkorban. Mi most, amint később ki fog tűnni, az iskolás korban levő gyermek emlékezetével fogunk foglalkozni. Az emlékezet! Ez sem ily egységes valami. Általános emlékezet nincs. Van szóemlékezet, van adott-, látott dolgokra, hallott dolgokra való emlékezet, van név-, szám-, szín-, tájékozódási, van külön zenei stb.-féle emlékezet. Az egyik jó, a másik rossz. Az orvos számtalanszor hallja, azt, hogy valaki azt mondja, hogy nekem romlik a név-emlékezetem. Látok egy ismerős arcot, de nem jut eszembe, hogy hívják, hogy honnan ismerem. A számokat nem tudom megjegyezni, egyébként azonban jó a memóriám.