Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez. I. kötet. (I-IV rész.)

Előszó. 1889 nyarán az országos levéltár az egykori temesvári adminisztráczió*) levéltárával gyarapodott. E levéltárt történetíróink nem ismerték. Hosszas kutatás után én voltam oly szerencsés, hogy megtaláltam Temesvárott, a pénzügyi igazgatóság irattárában, a hol évtizedeken át lappangott; én tettem rá figyelmessé dr. Pauler Gyula országos levéltárnok urat, a ki aztán Budapestre hozatta. A levéltárt tanulmányozva, míg egyrészről örültem a sok uj és meglepő adatnak, melyeket az iratokban találtam, más részről sajnálattal tapasztaltam, hogy a levéltárnak már csak a töredékei vannak meg: nagy része gondatlan selejtezés folytán örökre elpusztult. Azonban a meglevő iratok is rendkivül becsesek. Legérdekesebbek közöttük az úgynevezett rotulusok vagyis az egykori iratok kivonatai. Ilyen összesen 177 darab maradt fönn, 45725 tétellel. 1716-tól 1753-ig hivatalok szerint és időrendben, 1754-től 1760-ig pedig az egyes hivatalokra való tekintet nélkül, csakis időrendben vannak szerkesztve, még pedig, mint azt az egyes rotulusokon látható megjegyzések mutatják: kiváló gonddal. E megjegyzésekből megtudjuk azt is, hogy a szóban forgó rotulusok századunk huszas éveiben készültek. Nem akarom hosszasan fejtegetni, hogy mily érdekesek, megbecsülhetetlenek e kivonatok, csupán annyit jegyzek meg, a mit már másutt is kiemeltem: hogy kész regeszták, valóságos kincsesbányái Délmagyarország XVIII. századi politikai, helyrajzi és művelődéstörténetének. Különösen művelődéstörténeti adatokban rendkivül gazdagok. Csak ha ezen adatokat ismerjük, van helyes fogalmunk Délmagyarország mult századbeli viszonyairól; ezek nélkül csak hiányosan írható meg e vidék mult századi története. Tömérdek helyrajzi adatot is találhatni e kivonatokban. Ez adatok annál becsesebbek, mert Temesvár kivételével egyetlen egy nagyobb délmagyarországi helység levéltára sem mutathat föl iratot az 1737—39-iki török háborút megelőző évekből. A politikai történetre vonatkozó adatok leginkább ezen török háborúra vetnek világot. Délmagyarország mult századi története e nevezetes kútfőinek fontosságát a Délmagyarországi Tört. és Rég. Muzeum-Társulat is elismervén, tavali közgyülésén elhatározta, hogy azokból 25—30 ívnyi terjedelemben egy „Adattárt“ állíttat össze s ad ki. Az „Adattár“ szerkesztésével engem bízott meg. Mivel azonban a társulat szerény anyagi viszonyai miatt e mű nem jelenhetik meg egyszerre, a kiadás olyképen történik, hogy a Délmagyarországi Tört. és Rég. Értesítő két füzete, vagyis évenként mintegy 6—8 ív, az „Adattár“ számára tartatik fenn mindaddig, míg befejezve nem lesz. E határozat értelmében tehát ezennel közrebocsátom az „Adattár“ I. részét, melyet 1894 julius hó elején a II-ik, 1895-ben a III-ik és 1896-ban a IV-ik és befejező rész fog követni. A jelen füzet az udvari leiratokat foglalja magában; a többi füzetben az adminisztráczió körözvényeit (Administrations- Circularien), továbbá az egyes kerületekre (csanádi, becskereki, pancsovai, temesvári, csákovai, verseczi, uj-palánkai, lippai, lugos-facséti, karánsebesi és orsovai), valamint a Temesvár és Vinga városára (Theresiopel) vonatkozó érdekesebb adatokat közlöm. A kath. papságra vonatkozó adatokat mellőzöm, minthogy az Értesítő tavali (1892.) évfolyamában már megjelentek. A mi az egyes tételek irásmódját illeti, erre nézve nem a rotuluskészítők önkényes és hibás orthographiája, hanem a német helyesirás szabályai szolgáltak zsinórmértékül. A kifejezéseken csak ott változtattam, ahol az értelem azt megkivánta. Ily esetben azonban a betoldott szót vagy szótagot zárjelbe tettem. Az érthetőség kedvéért történt az is, hogy a neveket s a jelentősb szavakat ritkítva szedettem. Az egyes tételek után zárjelben levő szám a rotulus tételeinek folyószámát jelenti. Az interpunctió tekintetében is nem annyira a rotulusírókat, mint inkább a logika s a nyelvtan szabályait követtem. Az egyes tételekhez jegyzeteket írni fölöslegesnek tartottam, annál is inkább, mert ezzel csak az „Adattár“ terjedelmét növeltem volna. Különben is az utolsó füzethez kimerítő név- és tárgymutató lesz csatolva, mely az összetartozó, egymást fölvilágosító adatok megtalálását és általában az „Adattár“ használhatóságát meg fogja könnyíteni. Végül hálás köszönetemet fejezem ki a Délmagyarországi Tört. és Rég. Társulatnak a belém helyezett megtisztelő bizalomért s kivánom: vajha történetiróink minél bővebben merítenének e műből s mindinkább földerítenék a Délmagyarországi megyék és városok multját, hogy így megvalósuljon a czél, melyet a Délmagyarországi Tört. és Rég. Muzeum-Társulat magának kitűzött. Budapesten, 1893. julius hóban. Dr. Baróti Lajos.