Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez. II. kötet. (V-IX. rész.)

Az „Adattár Délmagyarország XVIII. századi történetéhez” eredetileg csak egy kötetre volt tervezve. De minthogy a közlésre szánt anyag ebben a keretben nem fért el, a Délmagyarországi Történelmi és Régészeti Muzeum-Társulat elhatározta, hogy még egy kötetet ad ki, melyben az első kötetből kiszorult forrás-anyagon kívül más is helyet találhatna. E határozat értelmében lát napvilágot a jelen kötet, mely épúgy, mint az első, tele van érdekesebbnél érdekesebb adatokkal. Ezek az adatok meglepő világot vetnek hazánk délkeleti vidékére a török hódoltságot követő időszakban, hogy e tekintetben semmiféle más hazai vidék nem mérkőzhetik Délmagyarországgal. A legaprólékosabb részletességgel megismerhetjük belőlük ez országrész állapotát a XVIII. század első felében, és lépten-nyomon követhetjük az „idegen, de gondos kezek“ munkáját, melylyel a török uralom idején barbárságba sülyedt vidéket ujból fölemelni és műveltté tenni igyekeztek. Szó van bennök a békében és háborúban egyaránt kíváló Mercy grófról, a Bánátság első kormányzójáról, és főtanácsosáról, Rebentisch Ferenc báróról: mint fáradoznak a gondjaikra bízott vidék biztosításán, Temesvár csinosításán, a kevésszámú lakosság szaporításán, a földművelés, ipar és kereskedés föllendítésén; a közlekedési viszonyok javításán, a természet kincseinek kiaknázásán és értékesítésén, a katholikus vallás terjesztésén, szóval a nép anyagi és szellemi jólétének emelésén. E két férfiú működése kitörölhetetlen nyomokat hagyott hátra s a későbbi tartományi kormányoknak is mintául szolgált. Ezek is törekszenek eleget tenni hivatásuknak, bár fáradozásaikat a lakosság műveletlensége, még inkább a két évig (1737—39) dühöngött döghalál, s az ugyanakkor szerencsétlenül folyt török háború miatt kevesebb siker koronázza. De nemcsak az egész tartomány, hanem egyes helységek fejlődését is figyelemmel kisérhetjük az itt közlött adatok nyomán, sok esetben már a megszállástól kezdve. Hogy ezt a rengeteg anyagot a történetírók könnyebben használhassák, a kötet végéhez részletes indexet csatoltam. Összeállítására annál kevésbbé sajnáltam a fáradságot, minél keservesebben tapasztaltam legtöbb oklevél-gyűjteményeinknél az index hiányát. A kutató így hamarosan megtalálhatja, amire szüksége van s nem kell egy-egy adat kedvéért az egész kötetet átböngésznie. Bár a második kötet jóval terjedelmesebb az elsőnél, még sem öleli fel az 1718—1753-ig terjedő időszakra vonatkozó összes anyagot. Fönnmaradt még néhány érdekesebb rotulus, melyeknek egy pótkötetben leendő kiadása remélhetőleg nem sokáig fog késni, mert a Muzeum-Társulat azt már taval elhatározta. B.-Almádi, 1905. május hó 25-én Dr. Baróti Lajos.