Az ujkor erkölcstörténete (3/1.)

A mindenkori erkölcsi élet és a mindenkori erkölcsi nézetek és törvények, amelyek egy bizonyos korszakon belül az ember nemi tevékenységének formáit szabályozzák, a legjelentékenyebb és legjellegzetesebb jelenségei annak a fejlődési korszaknak. Minden időnek, népnek és minden egyes osztálynak lényege éppen ebben nyilvánul meg a leghatározottabban. Mert a nemi élet ezerféle kisugárzásában nem csak egy fontos törvényt mutat meg, hanem az élet törvényét általában, az élet ősműködése az egyes korok erkölcsi tevékenységében, erkölcsi nézeteiben és erkölcsi törvényeiben formává alakult. Nincsen az életműködésnek egyetlen formája, egyetlen alkatrésze, mely ne az élet nemi bázisától nyerte volna meghatározó, vagy legalább is jellemző bélyegét, a népek egész nyilvános és magánéletét nemi érdekek és tendenciák hatják át és telítik. Ez az örök és kimeríthetetlen probléma és program, mely sem az egyén, sem az összesség napirendjéről nem kerül le soha. De minden kor — és ez a döntő — másként formálta ezt a történést, törvényeit pedig mindig újból revideálta és korrigálta. Ezerfélék és mindig újak a fokozatai abban a keretben, amelyben mozog: onnan, mint alig felfogott természeti erő nem sokkal több volt a puszta állati teljesülésnél, ennek az ellenpólusáig, ahol a lét legnagyszerűbb titkáig és minden teremtett végpontjáig emelkedett és ismét addig a határig, ahol egyetlen szakadatlan trágárság anyaga volt és minden szó és minden cselekedet az érzékek orgiás tombolásának szolgálatában állott. Mindezek alapján az érzéki tevékenység története a kultúra különféle fejlődési fokain nem kevesebb, mint egyik főalkatrésze az egész emberiség történetének. Pontos körülírással: a nemi erkölcsösség története magában foglalja az ember társadalmi létének legfontosabb területeit, tehát a törvényes és törvénytelen szerelem egész történetét (házasság, hitvesi hűség, szűziesség, házasságtörés, prostitúció), a nemi tevékenység, a nemi erkölcsök és szokások szolgálatában és érdekében való kölcsönös csábítás kimeríthetetlen módjait, amelyek költészetté avatták azt, a szépség, orom és élvezet fogalmait, a szellemi kifejezési formákat (nyelv, filozófia, világnézet, jog stb) és nem utolsónak a szexualitásnak a minden művészetek által szellemi formákba öntött felmagasztalásait.