Strukturalizmus
Szerkesztő: Hankiss ElemérTovábbi szerző: Hankiss Elemér
Cím: Strukturalizmus
Alcím: Első kötet
Sorozatcím: Modern könyvtár
Fordítók: Bojtár Endre; Bonyhai Gábor; Cservenits Jolán; Gránicz István; B. Lőrinczy Éva; Miklós Pál; Nagy Géza; Román József; Szegedy-Maszák Mihály; Szépe György; Ullmann Gabriella
Megjelenési adatok: Európa Könyvkiadó, Budapest, 1971.
Lehet-e olyasmiről írni, ami nincs? Márpedig a manapság annyit emlegetett strukturalizmus, úgy látszik, nem létezik. Azok ugyanis, akiket mások strukturalistának neveztek vagy bélyegeztek, az esetek túlnyomó többségében tiltakoztak e díszítő jelző ellen, mondván: nem tudják ugyan, mi fán terem a strukturalizmus, de ők minden kétséget kizáróan más fán termettek. Másoknak viszont sikerült meghatározniok, hogy mi a struktúra és mi a strukturalizmus, csakhogy: ahányan, majdnem annyiféleképpen határozták meg, s közös definícióban mind a mai napig nem sikerült megállapodni ok. A legjobban érdekelteknek e szemérmes vagy óvatos tartózkodása és a pontos definíciókkal kísérletezőknek e kezdeti bizonytalankodása ellenére is kétségtelen azonban, hogy az utóbbi néhány évtizedben világszerte kibontakozóban vannak olyan kutatómódszerek, kísérletek, törekvések, amelyek elütnek a korábbi tudományos gyakorlattól, egymással viszont szorosabb-lazább rokonságban állnak. Indokolt tehát valamilyen közös elnevezés, jobb híján a „strukturalizmus” terminusa alatt összefogni őket, függetlenül attól, hogy ők magukat strukturalistáknak tartják-e vagy sem, hogy a tudománytörténet kellő pontossággal meghatározta-e már, mi tekintendő strukturalizmusnak. Annál is inkább, mert ezeknek a különféle tudományterületeken kibontakozó kísérleteknek néhány közös jegye már napjainkban is világosan kirajzolódik. A következők: 1. Első helyen szokás említeni, hogy a strukturalista kutató nem az elemi, a tovább már nem osztható s redukálható mozzanatokat vizsgálja, külön-külön, hanem e mozzanatok kölcsönös összefüggéseit, összefüggésrendszerét, azt az egészet, totalitást, amelyet az alkotóelemek e belső összefüggésrendszere, dinamikája, „struktúrája” hoz létre. Ez a strukturált egész abban különbözik az elemi mozzanatok puszta halmazától, hogy több és más, mint alkotóelemeinek összege mint ahogy a gótikus katedrális több és más, mint a beleépített kövek összege, halmaza, „kupaca”. Ezt a többet és mást, ezt az alkotóelemeket egységbe fogó struktúrát keresi a strukturalista pszichológus az emberi pszichében, a szociológus a társadalomban, a nyelvész a nyelvben, az irodalomkutató a műalkotásban, az etnológus az áttekinthetetlenül sokféle népszokásban vagy a mítoszok világában és így tovább. A strukturalista kutatót általában nem á rendszer létrejötte, hanem a rendszer - egy társadalmi rendszer, egy nyelv, egy élő sejt, egy gyár, egy kultúra, egy műalkotás - „működése” érdekli, s hogy e működést földeríthesse, megérthesse, igyekszik az adott jelenséget néhány - minél kevesebb - alapvető összefüggésre, princípiumra, törvényszerűségre redukálni. Általában inkább a törvényszerűségek érdeklik, mint a jelenségek. E redukció eszköze általában a nagymérvű formalizálás, az adott összefüggések képletekbe, modellekbe rögzítése. Ezek a konkrét mozzanatoktól elvonatkoztatott modellek azután lehetővé teszik olyan jelenségek - például társadalomtudományi és természettudományi jelenségek -eredményes összehasonlítását is, amelyek konkrét megjelenési formájukban összehasonlíthatatlanok voltak.
Kategóriák: Filozófia, Médiatudomány
Tárgyszavak: Művészetelmélet, Média, Film, Nyelv, Struktúra, Irodalom
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Tárgyszavak: Művészetelmélet, Média, Film, Nyelv, Struktúra, Irodalom
Formátum: OCR szöveg
Típus: könyv
Share
Tweet
A sorozat kötetei
- Strukturalizmus (első kötet)(ez a kötet)
- Strukturalizmus
Tartalomjegyzék
Borító
Címlap
Copyright/impresszum
Bevezetés
5-22
Ismertetőegyek
5-7
Historikum
7-12
Irányzatok, iskolák
12-14
Viták
14-22
Nyelv és jelentés
23-70
Ferdinand De Saussure
25-33
A nyelvi érték (B.Lőrinczy Éva)
25-33
A fogalmi oldaláról vizsgált nyelvi érték
25-29
Az anyagi oldaláról viszgált nyelvi érték
29-30
A maga egészében vizsgált jel
31-32
Szintagmatikus és asszociatív viszonyok
32-33
Noam Chomsky
35-51
A szintaxis transzformációs megközelítése (Ullmann Gabriella)
35-51
Charles E. Osgood
53-64
Az összhang (congruity) elve (Ullmann Gabriella)
56-64
Tzvetan Todorov
65-70
A valószerű, amelyet nem tudunk kikerülni (Miklós Pál)
66-70
Lélektan és szociológia
72-118
Jean Piaget
73-80
A pszichológiai struktúrák (Miklós Pál)
74-80
I. A. Richards
81-93
A képzelet (Szegedy-Maszák Mihály)
82-93
Georges Gurvitch
95-111
A társadalmi struktúrák (Nagy Géza)
95-111
André Marchal
113-118
A strukturalista beállítottság és a struktúra fogalma a politikai gazdaságtanban (Nagy Géza)
113-118
Néprajz és antropológia
119-152
Vlagyimir Propp
121-132
Transzformációk a varázsmesében (Szépe György)
122-132
Claude Lévi-Strauss
133-148
A mítoszok struktúrája (Miklós Pál)
134-148
Roland Barthes
149-152
Hymen-hírek (Miklós Pál)
149-152
Reklám és sajtó
153-184
Max Bense
155-171
Esztétika és reklám (Bonyhai Gábor)
155-171
Roland Barthes
173-184
A napihír struktúrája (Miklós Pál)
173-184
Képzőművészet és film
185-232
Jan Mukaṙovskỳ
187-205
A képzőművészetek lényege (Bojtár Endre)
188-205
Erwin Panofsky
207-224
Gótikus építészet és skolasztikus gondolkodás (Szegedy-Maszák Mihály)
208-224
A tiszta megvilágítás elve
208-213
A tiszta megvilágítás elve a művészetekben
213-224
Christian Metz
225-232
Az elbeszélő film mondattana (Miklós Pál)
225-232
Diegezis és film
230
Szintagmatika és montázs
230-231
Összefoglalás
231-232
Pro és kontra
233-296
Noam Chomsky a nyelvtudományról (Interjú - Jean-Marie Benoist) (Miklós Pál)
235-244
A strukturalizmus
237-238
A XVII. század filozófiája
238-240
Leibniz
240-242
A nyelvtan
242-244
Umberto Eco
245-255
A struktúra és a hiány (Román József)
246-255
I. A struktúra ontológiai önmegsemmisítése
246-248
II. Lacan: a másik logikája
248-255
Jean-Paul Sartre válaszol (Interjú - Brigitte Pingaud) (Miklós Pál)
257-267
A történelem elutasítása
257-258
A strukturalizmus
259-260
Lévi-Strauss
260-262
A pszichoanalízis és az alany fogalma
262-265
A filozófia jövője
265-267
Foucault válaszol Sartre-nak (Interjú - Jean-Pierre el Kabbach) (Miklós Pál)
269-277
Henri Lefébvre
279-296
Claude Lévi-Strauss és az új eleatizmus (Nagy Géza)
279-296
Tartalom
297-298
Kolofon
Hátsó borító