A szociális munka elmélete és gyakorlata

E válogatás előtörténete egy jó évtizedre nyúlik vissza. Az 1980-as évek elején két nagy kutatás—a szociálpolitikai reformmal foglalkozó, Ferge Zsuzsa vezette munkacsoport vizsgálatai, és a Pataky Ferenc nevével fémjelzett, a társadalmi beilleszkedési zavarok okait és kezelési lehetőségeit vizsgáló kutatások — egybehangzóan jelezte azt a megnövekedett igényt, hogy induljon el ismét Magyarországon egy új típusú szociálismunkás-képzés. Ez a javaslat része volt annak a reformkoncepciónak, amely szerint a humánszolgáltatás új rendszerének kiépítése halaszthatatlan feladat, s amely rendszernek majd jól képzett szociális szakemberekre lesz szüksége. Ennek a koncepciónak a keretében indult el 1985-ben a Családsegítő Központok hálózatának a kiépítése és a szociális jellegű képzések újjászervezése. A tudományos eredmények nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy politikai szinten is a reformok támogatói kerekedtek felül. A döntéshozók arra a következtetésre jutottak, hogy a nyolcvanas évek közepére elő kell készíteni és meg kell szervezni egy nemzetközi színvonalú szociális képzési rendszert. Ferge Zsuzsa ekkor hozta létre azt a kutató és oktató csoportot, mely 1985-ben elindította az ELTE Szociológiai Intézetén belül az egyetemi szintű szociálpolitikus-képzést levelező szakon. Az ebből kifejlődő általános szociálismunkás-képzés 1990-ben már nappali szakként kezdődött el. Ezzel párhuzamosan (illetve Szekszárd esetében legelőször, egy évvel korábban, Pécs esetében egy évvel későbben) az ország összesen hat főiskoláján és három egyetemén indult el a szociális munkások képzése. A fent említett kutatások keretében fogalmazódott meg a szerzők szociálismunkás-képzés bevezetésére tett javaslata is (Hegyesi-Talyigás, 1984). Mindezek az eredmények azonban nem előzmény nélküliek. Már a hetvenes évek legelejétől megindult a Nevelési Tanácsadók hálózatának a kiépülése amely magyar szociális munkások első generációjának, a családgondozóknak a kiképzési színtere volt. Szakképzésük nem felsőfokú tanintézetekben ugyan, de magas szinten folyt a_Horányi.György né szakfelügyelő által létrehozott belső továbbképző tanfolyamokon (a hírneves Faludi utcai rendelőben), és esetmegbeszélő csoportokban, valamint a dr. Gayer Gyuláné által alapított Családgondozók Klubjában. A szakmának hamarosan lapja is lett, a jó néhány számot megélt Családgondozói Műhely, Ohly Éva és Romhányi Lászlóné (ma Alinásy Judit) szerkesztésében. 1973-ban indult el a szociális szervező és a pszichopedagógus szak a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán Göllesz Viktor (később Kemény Ferenc), illetve Aczél Anna (később Volentics Anna) vezetésével, az ELTE-n pedig 1980-ban a népművelőképzés keretében a szociálpedagógiai műhely, Talyigás Katalin szervezésében. A szociális-munka megnevezés először— legjobb tudomásunk szerint — az élőbb említett pszichopedagógus-képzés keretében 1979-től választható tárgyként szereplő, Családgondozás_mint speciális szociális munka c. tárgy nevében szerepelt, melynek előadója Hegyesi Gábor volt. Leírva pedig talán Szalai Júlia használta először az Alkohológia c. tudományos folyóiratban megjelent cikkében (Szalai, 1971).