A magyar nevelés története

A magyar neveléstörténet első kézikönyvét, első nagyobb lélegzetű szintézisét tartja kezében az olvasó. 1945 után ebből a tárgykörből csak rövid, vázlatos összefoglalók készültek: nagyobbrészt egyetemi, főiskolai jegyzetek vagy tankönyvek, a pedagógus-képzés számára. Ezek közül a legjelentősebb rövid összefoglalást — amely elsősorban bibliográfiai melléklete miatt máig nélkülözhetetlen a neveléstörténeti kutatásban — negyedszázaddal ezelőtt adták ki, és már csak szűk terjedelménél fogva sem elégíthette ki a régóta jelentkező igényt egy magyar neveléstörténeti kézikönyv iránt. Mint minden tudománynak, a neveléstörténetnek is szüksége van a részletkutatások után olyan szintézisre, amely nemcsak általánosíthatja a már elért részeredményeket, hanem tudatosan áttekintve az egész tudományág területét, rámutat a kutatás fehér foltjaira vagy aránytalanságaira is, tehát segíti a további vizsgálatokat, befolyásolva azok jövőbeli tárgyválasztását és irányát. A magyar neveléstörténet kutatói az elmúlt évtizedekben értékes részeredményeket értek el. Szép számban születtek olyan tanulmányok, összefoglaló művek is, amelyek egyrészt új megvilágításba helyezték a korábbi kutatások során felhasznált források tényanyagát, másrészt új, eddig feltáratlan források felhasználásával egészítették ki eddigi ismereteinket a régebbi korokról. Jelentősek azok a vállalkozások is, amelyek a népi demokratikus korszak nevelés-történetének feldolgozására irányulnak. Nagy erőpróbája volt a tudományágnak a közelmúltban megjelent Pedagógiai Lexikon neveléstörténeti anyagának kollektív munkával való összeállítása és kidolgozása is. ilyen előzmények után megértek a feltételek e kézikönyv megírására. Hisszük, hogy ez a munka a marxista szellemű neveléstörténeti kutatás jó összefoglalója és további fejlődésének lesz ösztönzője és segítője. A neveléstörténeti kutatásoknak szembe kell nézniük a mai történettudományt foglalkoztató szemléleti és módszertani problémákkal. Bármely, ma felmerülő neveléstudományi problémát logikailag is élesebben, rendszertanilag is világosabb okfejtéssel lehet tárgyalni, ha fejlődésének történeti körülményeit is figyelemmel kísérjük, ha bemutatjuk azt is, hogy az újra meg újra felmerülő pedagógiai kérdésekre más-más korszakokban milyen választ adtak. A történeti örökség kritikai feldolgozása és tanulságainak hasznosítása nélkül lehetetlen a szocialista pedagógiát a tudomány rangján művelni. A nevelést és annak problematikáját az adott korban szélesebb keretben kell elhelyeznünk, gazdasági, társadalmi, kulturális körülményeket bemutatva. Azt is vizsgálnunk kell, hogy az oktató-nevelő munka milyen hatást váltott ki, hogyan járult hozzá az egyes emberek, csoportok, rétegek szemléletének formálásához. Tehát nemcsak a kibocsátás kutatása értékes számunkra, hanem a befogadásé is. Igazi pedagógiai kulturáltság, alkotó szellemben végzett nevelőmunka ma már elképzelhetetlen neveléstörténeti tájékozottság nélkül. Ezért kell az eddiginél nagyobb hangsúlyt kapniuk a neveléstörténeti stúdiumoknak a pedagógusok önképzésében s még inkább az új pedagógusgeneráció főiskolai-egyetemi felkészítésében. Reméljük, hogy a fenti célok érvényesítésében az új neveléstörténeti kézikönyv jó szolgálatokat tehet. A vázolt, régóta sürgető szükségletekkel számolva, a Magyar Tudományos Akadémia megadta a szükséges erkölcsi és anyagi támogatást e vállalkozás megindításához. Ennek alapján kezdődtek meg a kötetek munkálatai 1976-tól a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Kutatócsoportjában. Kézikönyvünk tizenkét főből álló szerzői kollektíva munkája. Kidolgozásában részt vettek olyan történészek is, akik művelődéstörténeti kutatómunkájuk során kerültek közel a neveléstörténeti problémákhoz. Mint a sokszerzős művek általában, ez a munka is egyenetlen az egyes fejezetek kidolgozottságában, de az összefüggéseket felmutatni akaró áttekintés igénye közös, s remélem, hogy ez érvényesült is. A magyar neveléstörténet első kézikönyvét abban a reményben bocsátjuk útjára, hogy eredményesen hozzá fog járulni a tanárképzéshez, a neveléstörténeti ismeretek terjesztéséhez, és hasznos segítőeszköze lesz nevelőinknek.