A magyar művelődés eszményei 1777-1848 (2/2)

A magyar művelődés letűnt eszményeit és megvalósításuk eszközeit kutatva, munkám célja: kidolgozni ezek alapján a magyar kultúrpolitika történeti öntudatát. A kultúra lényegében valamely kor szellemét kifejező életforma. Ez koronkint eléggé egységes, mert benne a szellemi élet valamennyi ága egymással szorosan összefügg, a kultúra egyes mozzanatai az egészet tükrözik és viszont. A kultúra mozzanatai pedig a vallás, tudomány, erkölcs, politikai és társadalmi élet, művészet és irodalom, gazdaság és technika. Ezek a kultúra történeti morfológiájának is állandó jellemző elemei, amelyek tartalmi szempontból koronként változnak ugyan, de formailag, mint a szellemi élet tényezői, az emberi szellem örök szerkezetének mindig jelentkező vonásai. Tudatos irányításuk és formálásuk a kultúrpolitika. Ennek természete megint magának a kor világnézetének, értékfelfogásának, szellemi entelecheiájának egyik legjellemzőbb vonása. A magyarság szellemére is legjobban annak vizsgálata derít fényt, vájjon milyen művelődési eszményeket tűzött maga elé, a szellem milyen életformái lebegtek előtte? milyen eszközökkel iparkodott ezek megvalósítására? más szóval: vájjon milyen törekvések nyilvánulnak meg a nemzet kultúrpolitikájában? A tudományos futurizmus csak a jövőt, legfeljebb a jelent tartja méltónak a vizsgálatra, mert attól fél, hogy a folytonos hátratekintés, a múlt mérlegelése, az egyoldalú historizmus megbénítja a saját magunk ítéletét s akaratát, elöli az iniciatívát, meddővé, terméketlenné vénheszt, a jövő friss és erőteljes formálását megakadályozza.