Új táborverés (8/1)

Lehet-e nemesebb célt kitűznünk magunk elé, mint megismerni, szeretni, védeni azt a földet, ahol születtünk? Haza, hon, szülőföld! Az elmúlt évtizedek során, hányan és hányszor ejtették ki, írták le ezeket a szavakat, hol büszkeséggel, hol csüggedve, féltően. A történelem bizonyítja, hogy nincs olyan erő, amely el tudna pusztítani egy nemzetet, amelynek polgárai szeretik hazájukat, s életüket is képesek föláldozni érte. Ma, amikor oly sok nehézséggel küszködünk, amikor egy közeli és távolabbi jövő építését tervezzük, elengedhetetlen állandóan ébren tartani azt a tüzet, amely a hon szeretetéből fakad. Ez a tűz a múltból táplálkozik, de a jelen és a jövő lobbantja fel újra és újra. Az igazi hazaszeretet egyaránt jelenti a történelmi múlt megismerését, értékeinek, kincseinek megőrzését, ápolását, a jelenbe és az eljövendőbe vetett rendíthetetlen hitet, a nemzet érdekében való szorgalmas munkálkodást és tenniakarást. A Zsámbéki Tanítóképző Főiskola, 1986-tól minden évben, a tanítóképző főiskolások számára nyári honismereti szakkörvezetőképző tábort szervez. 1988. őszétől több hallgató részvételével honismereti szakkollégiumot indított abból a célból, hogy bölcsőjévé válhasson egy olyan kezdeményezésnek, amely majd iskolává terebélyesedve igaz és maradandó hagyományt teremt. Meggyőződéssel valljuk, hogy a tanítói hivatás eredményes betöltésének alapvető feltétele a haza múltjának és jelenének ismerete és szeretete. E nélkül igaz, a kisebb és a nagyobb közösség iránt elkötelezett embereket nevelni nem lehet. A tanító minden szavából, cselekedetéből, hangjából érződnie kell, hogy szereti és híven szolgálja népét és hazáját. Köszönjük mindazoknak a támogatását, akik törekvéseink megértői, szószólói. Köszönjük a sajtó, a tömegkommunikáció figyelmét, nemes feladatvállalását, segítőkészségét. Úgy érezzük, hogy velük együtt megsokszorozhatjuk azt az e-rőt, amely közelebb hozza majd egymáshoz az embereket a cselekvő hazafiság felé vezető úton.