Az angolszász liberalizmus klasszikusai II.

Az eddigiek során megpróbáltam rámutatni, hogy n politikai szabadság intézményrendszere - bár létezése elengedhetetlen - nem működik magától Értéke egy adott társadalomban attól függ, hogy m emberek mekkora elszántsággal próbálják működésbe haozni. Nyugalmat egyedül az jelent számunkra, hogy bizonyosak lehetünk benne a Szabadság ellen intézett kihívások mindig ellenállásba fognak ütközni a védelmére elszánt emberek részéről Elismerem, mindez tót jelenti, hogy tó anarchia réme szüntelenül körülöttünk Ólálkodik; véleményem szerint azonban ez igenis kívánatos, mivel a szabadság titka az ellenállás bátorságában rejlik. Ennek a légkörnek kétségkívül legfontosabb aspektusa a szellem szabadsága. Az állampolgár arra törekszik, hogy boldoguljon a világban, és számára az állam egyszerűen azért van, hogy ezt lehetővé tegye. Mint kifejtettem, az emberek annak alapján ítélik meg az államot, hogy mennyire segíti elő szükségleteik kielégítését - szükségleteik viszont egyéni élettapasztalataikból fakadnak. Az egyén tapasztalatai, mint hangsúlyoztam, csakis az ő tapasztalatai. Legfontosabb vonásuk az egyediségük Raja kívül nem.léteznek. Ha ezeket a tapasztalatokat erőszakkal kicseréljük valaki máséra, legyem ez a másik bármilyen bölcs vagy széles látókörű, ezzel vétünk a szabadság ellen. Az állampolgár, teljes joggal, azt várja az államtól, hogy politikája alakításában vegye figyelembe az ő egyéni élettapasztalatait is, mégpedig oly módon, ahogy ő, és csakis ő látja ezek jelentőségét. Az egyén élettapasztalaté azonban csak akkor lehet figyelembe venni, ha szabadon kifejezheti őket A szólás szabadsága, a sajtószabadság, fi gyülekezési szabadság alapvető szabadságjogok. Aki ezen a téren hallgatásra és tétlenségre van kárhoztatva, néma és kifejezésképtelen lénnyé válik, akinek a személyisége semmit nem nyom a latban ott, ahol a politikát csinálják. A mi társadalmi rendünkben az egyén a szellem és a társulás szabadsága nélkül nem rendelkezik az önvédelem eszközeivel. Lehet, hogy helytelenül vagy ostobán beszél; lehet, hogy olyan célokra szövetkezik másokkal, amelyektől az emberek többsége borzad. Mégis, ha ezeket a jogokat megtagadjuk tőle, megfosztjuk a boldogulás esélyeitől. Eszközzé válik más emberek céljainak a szolgálatában, ahelyett, hogy ő maga válna céllá. Ez pedig a hatalom elfajulásának lényege. Azzal, hogy akadályokat gördítünk a szólásszabadság érvényesülése elé, meggátoljuk a társadalmi intézmények bírálatát. így aztán csakis azok a vélemények kapnak hangot, amelyek megegyezned a hatalmon lévők akaratával. A hallgatás beleegyezés; a törvénybe iktatott döntések nem a társadalom egészének szükségleteit tükrözik, hanem csak azokét, akiknek a szava elég hangos ahhoz, hogy a hatalom forrásának közelében is felfigyeljenek rá. A történelem tanúsága szerint a zsarnoksághoz mindig is e szabadságjogok eltiprásán keresztül vezetett az út. Két, egymással összefüggő tézist szeretnék a továbbiakban kifejteni.