Magyarország bibliográfiája 1712-1860

Az 1712—1860 évi időszakról készült, Petrik által szerkesztett négykötetes bibliográfia hasonmás kiadását — az első kötethez írt előszó ígéretéhez híven — most nyomon követik a Pótlások. Ez a kötet mintegy 7660 címmel egészíti ki az eredeti adatgyűjtést. Figyelemreméltó meny-nyiség ez mindenképpen, még fokozza azonban jelentőségét az a körülmény, hogy csupa XVIII. századi címről van szó, vagyis olyan anyagról, amely különös súllyal esik latba a magyar művelődéstörténelem, különösképpen pedig az irodalomtörténet és nyomdászattörténet szempontjából. Az anyag összegyűjtése, mint ezt az első kötet előszavában már megírtuk, az Országos Széchényi Könyvtárban szerveződött munkaközösséghez fűződik. Ez az együttes a források széles körét igyekezett felkutatni. A gyűjtés elsősorban az OSZK állományából való, de a munkaközösség tagjai kutatásokat végeztek még a könyvanyag kiegészítése céljából az Országos Evangélikus Könyvtárban, a Ráday Könyvtárban és a Sárospataki Református Nagykönyvtárban. A kisnyomtatványokat a Budapesti Egyetemi Könyvtár és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Miscellanea gyűjteményeiből tették teljesebbé. A gyűjtött címanyag értékét növeli, hogy a felsorolt könyvtárakon kívül számos vidéki, szerzetesi könyvtár anyaga is bekerült a bibliográfiába, amely az ötvenes évek elején, az államosítás során jutott a nemzeti könyvtár tulajdonába. A kötet címanyagát végül a csehszlovák és román nemzeti bibliográfia XVIII. századi anyagával és mintegy harminc hazai, helyi nyomdatörténeti bibliográfiából merített, Petrik köteteiben még nem ismert kiadvány címével egészítettük ki. Gyűjtőkör. A munkaközösség Petrik eredeti köteteitől eltérően a gyűjtés határait részben szűkítette, részben bővítette. Az időhatár 1860 helyett csak 1800-ig terjed. Nyilvánvaló, hogy a XIX. század első hat évtizede is számos kiegészítést nyújt majd, fontosabbnak véltük azonban a XVIII. századi anyag különválasztását, mert a „régi magyar könyv” időhatára mai felfogásunk szerint elvileg 1800-ig terjed. Szűkítettük gyűjtő tevékenységünket földrajzi alapon is. A Pótlások kötete feldolgozza az akkori Magyarországon, Erdélyben és Fiúméban megjelent nyomtatványokat, de a Horvát-Szlavonországban és Dalmáciában megjelenteket nem. Ennek indokai közjogiak. Ami a kiadványfajok kérdését illeti, a Pótlások kötetének törzsanyagát a könyvek alkotják, de számos tudománytörténeti és különösen a hazai nyomdászattörténet szempontjából jelentős kisnyomtatványt is felvesz, az utóbbiakat válogatva. Viszont mellőzi a hírlapokat és folyóiratokat, a szedett szöveg nélküli metszeteket, jelentéktelen egyleveles nyomtatványokat (hirdetéseket, plakátokat), valamint elhagyja a század kilencvenes éveiben tömegesen jelentkező, a központosított kormányzat bürokratizálása során keletkezett ügyviteli nyomtatványokat.