Kimaradt tananyag I.

Hazánk a pusztító második világháború után egy megszálló idegen nagyhatalom ráerőszakolt ideológiájának következményeként a lelki, szellemi, erkölcsi, gazdasági és nemzeti értékeit kiüresítő folyamatát szenvedte el. Minderre a szabad társadalmak gazdasági fejlődésétől leszakadva, a dialektika frazeológiájával a felszabadítás, a nemzeti önállóság, a tudás, a haladás, a függetlenség, a szabadság — beleértve a vallásszabadságot is —, a demokrácia, a választás, a parlamentarizmus sűrű hangoztatása és színjátéka közepette került sor, meghamisítva e szavak jelentését, fehérnek mondva a feketét. A kommunizmus négy évtizede alatt generációk nőttek fel, amelyek elzárva a világ szellemi szabadságától, kizárólag a dialektikus „tudományos" világnézetet, az ateista marxizmus gondolkodásmódját és meghamisított történelem-szemléletét ismerhették meg. így nem is csodálkozhatunk azon, hogy amikor Isten, a történelem Ura, megelégelte a hazugság világát, és ismét lehetőséget adott a keresztény tanítás elindítására, a szellemileg oly nagy mértékben megfertőzött rétegek sokszor egyszerűen nem értik az egyház tanító küldetését, és amennyiben hatalmuk ezt lehetővé teszi, akkor továbbra is akadályozzák a keresztény szellemű oktatás érvényesülését. Miklósházy Attila, a külföldi magyarok püspöke, 1992-ben a híveinek írt karácsonyi pásztorlevelében így szól erről: „Magyarországon nagy a lelki sivárság, mert a lakosság tetemes része elfelejtette az elmúlt 50 év alatt az igazi emberi és keresztény értékeket, és ezeknek hiányában most emészti önmagát széthúzással, anyagiassággal, vádaskodással ahelyett, hogy közös erővel nekilátna az ország és a társadalom újjáépítésének. Missziós evangelizálásra van szükség, sok helyen egészen élőiről kell kezdeni a nemzeti és keresztény nevelést... Félő, hogy a marxista materializmus helyett most a liberális anyagiasság szelleme ül rá a magyarságra, pedig történelmünk tapasztalata szerint a magyar nép ereje mindig a szellemben nyilvánult meg." Ezt a szellemi megnyilatkozást kívánja elősegíteni Mészáros István tanulmányával, mely tömören és tárgyilagos hitelességgel ismerteti a ma már csak oly kevesek előtt ismert történelmi folyamatot, amelyet a kommunista párt vívott Magyarországon az 1945 és 1956 közötti időben a hatalom megszerzéséért és megtartásáért. Az emberek nagy része már elfelejtette, vagy még inkább a valóságnak megfelelően soha meg sem ismerhette a hazai katolikus egyház küzdelmeit és megaláztatását, tanítói küldetésének elfojtását. Arról pedig csak a legszűkebb bennfentes kör volt tájékozott, hogy az egyház átmeneti teljes elhallgattatás után milyen körülmények közepette volt képes eleget tenni erősen korlátozott oktatói és nevelői hivatásának.