...Kimaradt tananyag... II.

Még a vallási élet terén jártas kortárs is meglepetten olvassa Mészáros István professzor legújabb művét: a „...Kimaradt tananyag..." második (önálló) kötetét, (1957-1975). A könyv a forradalom utáni Kádár-korszak alig ismert magyar egyháztörténelmének tragikus évtizedeiről nyújt tájékoztatást, tárgyilagos hitelességgel. Azok pedig, akik a több évtizedes folyamatos és következetes ateista társadalmi ráhatás eredményeként már elsodródtak az Egyháztól, és így nem vagy csak alig ismerik annak belső életét és történelmi alakulását, döbbent csodálkozással olvashatják a Kádár-korszak nyilvánosan alig ismert — a szocialistának mondott kommunista hatalom által legnagyobbrészt gondosan titkosnak nyilvánított — 1957-től 1975-ig tartó egyháztörténelme eseményeit. A tények egymásutáni ismertetése történelmi vádirattá áll össze az ateista marxizmus kizárólagosságát hirdető és adminisztratív eszközökkel elterjesztésére törekvő szocialista-kommunista-bolsevista rendszerű, idegen nagyhatalmi érdekeket kiszolgáló provinciális politikai hatalom ellen, melynek hazai vezéralakja Kádár János volt. Csak a kommunista rendszer összeomlása után vált ismertté teljes egészében a levert 1956-os nemzeti forradalom és szabadságharc kegyetlen megtorlásának története. A nemzeti ellenállást a Kádár által behívott szovjet tankok tömeges bevetése után mintegy ötven alkalommal a fegyvertelen és némán tüntető tömegbe lövetés eredményeként — több mint ezer életet kioltva, és számtalan embert megsebesítve vagy egy életre megnyomorítva — zúzták szét. Ugyancsak az elmúlt évek feltáró kutatásának eredményeként került nyilvánosságra az a több mint négyszáz, zömmel munkás és más fiatal hazafit kivégző embertelen megtorlás, melyhez képest az osztrák Haynau generális 48-as forradalom utáni kegyetlenkedése szinte eltörpül. Ezen, napjainkban már egyre jobban nyilvánosságra hozott történelmi tényeken túl, még alig ismert a Kádárrezsim forradalom utáni egyházellenes politikája és gyakorlata. Ez a „...Kimaradt tananyag..." mind a mai napig nem csak az iskolai oktatásból maradt ki, hanem még a korszakváltás utáni időben is csak itt-ott és esetlegesen hallható, látható vagy olvasható a tömegkommunikációs eszközök információs anyagaiban és a történelmi szakirodalomban. Mintha még ma is érvényben lenne az a Kádár-kormány dupla 0-val jelzett szigorúan titkosnak minősítő utasítása, mely szerint — miközben hazánkban, de főleg külföld felé a vallásszabadság hamis propagálása széleskörű nyilvánosságot kapott — az egyházüldöző eljárások a hívők megfélemlítéséről, a koncepciós bírósági ügyekről, a hitükért bebörtönzést szenvedők sorsáról teljes hírközlési zárlatot rendelt el. Mészáros professzor tényfeltáró ismeretanyagának kiadása ennek az agyonhallgatásnak vet véget.