160 grammos szénhidrátdiéta

Két évvel ezelőtt nagyon elkeseredtem, amikor kiderült az inzulinrezisztenciám, és a dietetikus csak sorolta és sorolta, melyek a számomra mostantól tiltott alapanyagok, mikor és mennyit elletek. Szenvedélyem a főzés (és az evés), a programozott és kontrollált étkezés nem volt az én műfajom. Hogyan lehet mindezt egyáltalán kivitelezni, grammokat méricskélni, hogyan tudom ezt az étrendet nem csak a saját, hanem a család életébe is valamilyen mértékben „becsempészni’’^ Fogok-e én még az életben finomat enni. Ezek voltak az azonnali gondolataim. Mikor az első sokkból eszméltem, elkezdtem józanul mérlegelni a hallottakat, tápanyagtáblázatokat töltöttem le az internetről, elkezdtem rendszerezni, és ami ennél is fontosabb, elkezdtem megismerni az ételeket, az egyes alapanyagokat tápanyag-összetételük alapján. A helyzet rögtön vidámabb képet festett, hamar rájöttem, ugyanolyan változatos és FINOM ételek várnak rám ezután is, csak néhány megszokáson kell változtatnom. Száműztem a konyhámból a fehér búzalisztet, helyette teljes kiőrlésű liszteket és durumlisztet használok. Nemet mondtam a finomított cukornak, helyette természetes édesítőszerekkel sütök. Az örök érvényűnek hitt krumpli-rizs köret párost ezer meg ezer módon ki tudtam váltani zöldségekkel, teljes értékű gabonákkal, salátákkal. E szakácskönyv igen bőségesre sikerült desszertfejezete pedig azt mutatja, az édességekről sem kell lemondani. Első lépésként beszereztem egy konyhai mérleget, mindent mértem, számoltam. Egy idő után már ránézésre is tudtam, hány dekagramm egy szem alma, paradicsom vagy egy marék mandula, és abban hány gramm szénhidrát van. Kezdetben nekem inkább nehezemre esett 3 óránként enni, az órát figyelni. Ma már a gyomrom jelez, mikor jött el egy újabb köztes étkezés ideje. Az étrend mellett a sport újra fontos szerepet tölt be az életemben, hetente 3-4 alkalommal is futok. A futásban találtam meg (ezen én lepődtem meg a legjobban, mert egész életemben gyűlöltem a futást) a számomra ideális mozgásformát. Nem kell hozzá különösebb eszköz, nem kell elmenni edzőterembe, nem vagyok kötve semmihez, csak a saját időbeosztásomhoz. Hetente 3-4 alkalommal pedig mindig akad 30 percem egy jó kis kocogáshoz. Már nem kell gyógyszert szednem az inzulinrezisztenciára, a kiegyensúlyozott, szénhidrátcsökkentett étrenddel és a sporttal egyensúlyban tudom magam tartani. Búcsút intettem a fáradékonyságnak, az „édességet kell ennem” rohamoknak, az örökké jojózó pluszkilóknak. Természetesen mindehhez idő és némi kitartás kell, sok sikert kívánok mindenkinek. Ne feledjék, az egészségünk a cél! Azoknak is szívből ajánlom ezt az étrendet, akiknek mindez nem lenne kötelező, egyszerűen csak szeretnék magukat fittebbnek, energikusabbnak érezni! (...) Cukorbetegség, inzulinrezisztencia vagy akár fogyókúra is lehet az oka annak, ha valakinek 160 grammos diétát írnak elő az orvosok. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy naponta 160 grammnyi szénhidrátot ehetünk, általában a következő elosztásban: reggeli 30, tízórai és uzsonna 20-20, ebéd 50, vacsora 40 gramm.