A II. Országos és Egyetemes Tanügyi Kongresszus naplója (3/3)

A közoktatás minden ágát felölelő egyetemes és országos jellegű tanítói gyűlés eszméje a Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága igazgató-taná-csának az 1893. évi julius hó 12-én tartott ülésén vettetett fel, a mikor Nagy László budapesti tanítóképző tanító, az igazgató-tanács tagja, a következő indítványt tette : a A millenniumi kiállításra javában folynak máraz előkészületek. A magyar kormány s az ennek kebelében alakult kiállítási bizottságok már rég megindították az előmunkálatokat. A társadalom minden rétege, az iparosok, gazdák és ke-reskedők testületé, a kulturegyesületek, a tanügyi egyesületek, mint a tanítóképző tanárok és a középiskolai tanárok egyesülete, komolyan foglalkoznak már azzal a tervvel, miként legyen Magyarország közgazdaságának és közművelődésének minden ága a nagy ünnepen az országhoz méltóan képviselve. A néptanítóság körében is merültek már fel a részvételre nézve indítványok, de a néptanítóság, mint testület, eddig komolyan nem foglalkozott a kiállításon és a millenniumi ünnepségen való részvétel ügyével. A Tanítók Országos Bizottsága, mint a tanítóságot képviselő testület van hivatva a kezdeményezést magához ragadni és a részvét élről, a népoktatásnak a kiállításon való képviseltetéséről gondoskodni. «Másik módja a néptanítóság részvételének a millenniumon: egyetemes tanítógy ülésnek tartása. Erre különben is köteleznek az alapszabályok. De ha nem így volna is, azok a fontos ügyek, a melyek a népiskolai oktatás és szervezet terén most felszínen vannak, okvetetlenül megkívánják egyetemes tanítógyűlés tartását. Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatási miniszter, kilátásba helyezte a népiskolai törvény revízióját. Az egységes középiskola eszméje felszínre hozta az általános népiskola eszméjét; ilyen még a népiskolai testi nevelés, a kézimunka-oktatás kérdése, a melyekhez a tanítóságnak szintén szava van. “Régi baj, hogy Magyarország tanítói és tanárai szét vannak szakadozva testületekre. Ezen testületek (egyesületek) külön működnek, tanácskoznak, végeznek igen sokszor egymás ellenére, de legalább is ritkán támogatják egymást. Ennek kárát maga a közoktatás vallja. Azonkívül a most felszínen levő ügyek, az •egységes középiskola, az általános népiskola, a polgáriskola, a különböző fokú tanító- és tanítónöképzés ügyei mind oly természetűek, a melyek kívánatossá teszik az összes tényezők együttes és összeműködését. Szükséges tehát, hogy 1896-ban az összes tanító- és tanáregyesületek, az összes iskolák képviselői egy-idöben, sőt a közösen érdeklő és a közösen megoldandó ügyekben együtt tanácskozzanak. Tartsuk meg az 1848-iki mintájára az összes magyarországi tanítók és tanárok második egyetemes, illetőleg általános naggyülését. A.z országos bizottság ezen eszmét, természetesen, egymagában végre nem hajthatja, de az eszmét felvetheti, az indítványt megteheti és a mozgalmat megindíthatja.