Az orvosi könyvtáros 1. évf. , 1961/1. sz.

Útjára indul most "Az Orvosi Könyvtáros". Mégsem tekinthető azonban egészen új vállalkozásnak, hiszen 1956-ban az Orvostudományi Dokumentációs Központ kiadásában hasonló rendeltetésű kiadvány, az "Orvosi Könyvtárügyi Szemle" két száma már napvilágot látott. 1956 tavaszán jelent meg a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a rendelete a könyvtárügy szabályozásáról, és ez a rendelet az orvosi szakkönyvtárak területén is fejlődésre ösztönzött. Az akkori kezdeti fellendülés egyik jeleként jelent meg az "Orvosi Könyvtárügyi Szemle". Az a fellendülés azonban rövid ideig tartott, az ellenforradalmi események a könyvtárügy terén is átmenetileg meggátolták a fejlődést. Csak négy év múltán kerülhetett sor arra, hogy az akkoriban megkezdett, az egész országra kiterjedő tevékenységet folytassuk, - illetve újra kezdjük. Ezúttal talán szilárdabb alapokon, átgondoltabban, a tervek gyakorlati megvalósításának reálisabb feltételei között. Mi volt az "Orvosi Könyvtárügyi Szemle" célkitűzése? A következőképpen határozta ezt meg az első szám bevezetője: "Feladata: Ismertetni az orvosi könyvtárügy helyzetét, képet adni a könyvtártechnika haladásáról, ismertetni a könyvtártudomány bennünket közelebbről érintő külföldi irodalmát, módszertani tájékoztatást és segítséget nyújtani az eddig elszigetelten működő könyvtárosainknak, elősegíteni a könyvtárközi együttműködést, kölcsönzést, duplumcsereakciókat és általában a könyvtári anyag racionálisabb felhasználását." Ezeket a célkitűzéseket -- mutatis mutandis -- mi is, ma is aláírhatjuk. Az előttünk álló időszerű feladatoknak megfelelően természetesen a felsoroltak közül egyiket-másikat előtérbe kell helyezni. Most például, amikor a könyvtári hálózat munkájának koordinálása, az egységes és korszerű munkamódszerek kialakítása és elterjesztése a fő feladat, nyilvánvaló, hogy a szervező és a módszertani munkával kapcsolatos kérdések kapnak majd nagyobb helyet e kiadványban. Azonban nem szabad elhanyagolnunk a többi problémát sem, És ami a legfontosabb: azzal kell foglalkoznunk, ami a könyvtárosaink munkássága, képzése és továbbképzése, érdeklődésének a kielégítése szempontjából a legfontosabb és a legidőszerűbb.