Régi magyar nyelvemlékek (5/4_2. kötet)

A Régi Magyar Nyelvemlékek IV. kötetét Döbrentei Gábor, e gyűjtemény első szerkesztője, «egymásra következő osztályokban» vagyis füzetekben szándékozott közrebocsátani. Hány ilyen «osztályra» tervezte, ma már nem tudni. Teljesen csak egyet készített el és tett közzé, az elsőt, mely a Guary-codexet foglalja magában. Ez 1846-ban jelent meg. A második «osztályt», a jelen füzetet, bevezetés nélkül hagyta utódjára, Toldy Ferenczre. Toldy pedig a IV. kötet kiegészítése előtt kinyomatta az V. kötetet, de szintén bevezetés hián. Néhány hónapja végre megjelent az V. kötet (Régi Magyar Nyelvemlékek. Kiadta a magyar tudományos Akadémia. Ötödik kötet. A Jordánszky-codex bibliafordítása. Sajtó alá rendezte és kinyomatta Toldy Ferencz. A kész nyomtatványt az eredetivel összevetette, a Csemez-töredék szövegével kiegészítette és előszóval ellátta Volf György. Budapest, 1888.) és így kívánatossá vált a IV. kötet befejezése is. Azért a magy. tud. Akadémia nyelvtudományi bizottsága fölszólított, hogy Döbrentei hátrahagyott nyomtatványát az eredetivel összevetve hitelesítsem és rövid előszóval ellássam. Még e rész kiadásával is vékonyabb marad ugyan a IV. kötet a többinél, de mégsem oly aránytalanul, mint amúgy maradt volna. A nyelvemlék, mely itt közölve van, megjelent már 1874-ben a Nyelvemléktár II. kötetében. Döbrentei «Egyházi vegyeskönyv»-nek nevezte el, de az irodalomtörténetben és nyelvtudományban, csak a Toldytól eredő «Winkler-codex» néven ismeretes. E codexet ugyanis néhai Winkler Mihály pécsi kanonok ajándékozta 1801-ben a budapesti egyetemi könyvtárnak. Nyelvemlékünk korát az 1506. évszám mutatja, mely négyszer is világosan ki van téve (az eredetinek 31., 117., 234. és 270. lapján). A codex kis 8r. alakú, 184 papiros-levélből áll, négy helyen csonka, így legelül a naptárból hiányzik januárius és deczember s a rá következő latin szövegből is egy vagy több levél, hátul meg az utolsó darab mind elején mind végén fogyatékos. Egy lapja üres, kötése új (zöld bőr), írása kis részben barát gót, máskor mindig apróbb fajta s a folyóhoz közeledő. Az egész csekély kivétellel egy kéz munkája, E kéz írása változó, hol gondosabb, hol hanyagabb, a mint több ízben fogott bele.