Régi magyar nyelvemlékek (5/3. kötet)

Itt kapja tehát a magyar nemzet, tudós társaságának eszközlései által, a' TATROSI MÁSOLAT-ot, mellyről e' Régi magyar nyelvemlékek I-ső kötetének, a' BÉCSI CODEX előtt folyó XXXVIII—XLIId. lapján, mint ahhoz tartozóról, előre szólottam. A' kettőnek összevetéséből 's együtti tanulmányából fejtheti már most a' nyelvtudós a' hajdani magyar szólam' miként voltáról következtetéseit, mikhez Jászay "Észrevételei" az Iső laptól az LVII-dikig és az "Elavult szavak sora" a' 267-366 lapokon könnyítve viszik. A' 242-266d. lapokra került egybevetések pedig előlegesen mutatják, miképen lön az 1437-1466 közötti magyar szólam' egyszerübbsége keletibb szamata, gyökökről származtatásban még hívebb létele, Pesti Gábornál 1536-ban Erdősinél 1541ben már a' többféle nyelv tudása által nem a' régibb sajátságban diszlő, de némellyet meg szabadabban 's magyarabb színnel kifejező, mintsem a' latinhoz néhol igen is feszesen ragaszkodott Bálint és Tamás. Felötlik bennek vidéki ejtéseik eltérősége is, átaljában pedig az, miként leszen egy-egy nyelvnek csak 70-80 év elforgásában is, némellyben mássá meg mássá alakzata, ámbár mindig ugyan azon egy belszabály szerint. Ezen belszabálynak még a' nagy változatok között is a' magyar szólamban mintegy ér mutatóul megmaradásán különös gyönyör lep meg, a' logikai rendnek gyönyöre. Abból látszik ki, hogy e' nyelv nem, egy másból összekapkodott beszéd; nem angol kert, mellybe délnek nyugatnak keletnek minden fája virága mesterséggel rakattatik egymás mellé, 's a' mit szabad ég nem táplál, azt fűtött melegház őrzi. Tős, gyökeres, ösi 's eredeti nyelv ez, melly még akkor fejtekezett ki, érzeményt, indulatot, szükséget, hangokba majd szóba kikerekíteni vágyott előemberekből, mikor még az ösierdők, gyökereikről fel és fel felé indulának. Természeti egyszerűség nyelve. Természeti józan észnek, hasonság szerint következetes összeállítása. Gyökről eredez benne majd minden, 's a' gyök erei szétterjedének, egész csukrozott bokrozatokat hajtának majd fennmaradva majd elaszva, épen úgy, miként a' legelső szántóvetők buzamagvai, mellyek közül ezernyi meg ezernyi szépen kél ki, száza meg száza azonban földjében sül. De az a' kikapott belszabály arra inthet minket, hogy a' kiszemelt hasonság utján, az elmaradtakat e' mostani ütőkor megint kikeletheti ahhoz képest, a' mint azt, eszmei miveltség most és ezután folyton folyva kívánja, mi ellen, csak Krizbai Miklósék fognak oktondiskodni.