A Föld és népei

Hellwald nagy ethnographiai műve jelen harmadik kötetének átdolgozásával a magyar kiadó engem bízott meg. Nincs miért tagadnom, örömmel fogadtam el e megbízatást. Nemcsak azért, mivel a mű jelentőségét irodalmunkban teljesen tudom méltányolni s hiányt pótló mii alkotására magyar író mindenkor büszkén vállalalkozik, hanem tisztán egyéni okokból is. A mű kidolgozása ifjúkori álmaimat, a múltak szép emlékeit fogja visszaidézni elém. Serdülő korban voltam még, midőn a mai Magyarország egész területét beutaztam s nagyrészt gyalog, mindenkor tanulmányozás végett téve utamat s érett ifjúságom négy teljes évét áldoztam arra, hogy Európa egy jelentékeny részét bejárjam. Hónapokat töltöttem a nagy városokban, hogy tudományos ismereteimet gyarapítsam, de megragadtam minden alkalmat, hogy oly helyekre is elmehessek, hol magyar utazó talán soha sem fordult meg, s hol magát a czivilisatió által még nem változtatott népéletet tanulmányozhattam. Árva és vagyontalan ifjú voltam, de szivem nem tudott meghidegülni soha s az itt-ott érzett űrt örömest pótoltam ama kimondhatlan gyönyörrel, mit a természet szépségei s a népélet vonzó aprólékos jellemvonásainak megfigyelése minden fogékony kebelben ellenállhatatlanul felkelt. A magyar nép mélyen érző ábrándozásra hajlandó jellege megmaradt nálam a mai napig is. Kém közönyös előttem semmi, a mivel időről-időre foglalkoznom kell s még kevésbé lehet közönyös a természet s népisme, melyeket már gyermekkoromban botanizáló kóborgásaim között szeretni megtanultam. Most, midőn azt a megtisztelő megbízatást nyertem, hogy Európa földrajzát s népének jellemzését egy kitűnőnek tartott külföldi mű után szabadon átdolgozzam, e vonzalom ismét élénkebbé lesz s kedvessé teszi a munkát, melyet magamra vállaltam. Kicsinyes gondolkozásmód ugyanis a szépet s érdekest egyedül a messze távolban keresni. A képzeletnek tág tért nyitó kelet, az uj műveltség óriási lendülete Északamerikában s Afrika vadon vidékei, hol az emberi szellem egyaránt küzd a természettel s a nép műveletlenségével, kétségkívül bámulatra méltó tárgyak s érdemesek a tanulmányozásra. de a szeretetreméltót s a valóban lélekemelő állapotokat csak itt a mi vén Európánkban találhatjuk fel. Van-e oly hely a földön, mely az sörök város történeti emlékeivel avagy a görög félsziget regedús romjaival vetekedni képes ? Van-e hely, hol az emberi szellemnek szebb diadalait szemlélhetnők, mint ama tömérdek angol fővárosban, melynek területén közel két annyi ember lakik, mint a hajdani egész Erdélyországban, avagy a Szajna partján levő tündérlakban, mely immár három-százada az egész művelt világ szemefényét képezi? Készséggel elismerem én, hogy Amerika vadon erdői, Ujzeeland mesés csodái bámulatra méltóbbak, hogy a Himalaya óriási hegylánczának s a Sahara sivatagnak párját e mi földrészünkön hasztalan keresnők: de a mi ezeknél sokkal drágább, a kellemes otthon, a műveltség áldásai nem találhatók másutt sehol s nem sehol az a sajátságos viszony, mely a természet s emberi munka szoros összeköttetéséből ered.