Új táborverés (8/2)

A helytörténeti feltáró munka során a kutató egy-egy település /község, város/, vagy egy-egy szervesen összefüggő terület /tájegység/ múltjának komplex elemzésére vállalkozik. A rendelkezésére álló forrásanyag segítségével próbálja meg az adott földrajzi egység életének tényeit, azok változásait széles keresztmetszetben bemutatni. A helytörténet tehát annak a fejlődési folyamatnak a tudományos igényű ismertetése, elemzése, amelynek során az adott tájegység, város, község, esetleg üzem, vagy egyéb létesítmény azzá lesz, ami ma. A komplex vizsgálat jelenti az adott egység gazdasági, politikai, társadalmi, településtörténeti, kultúrtörténeti, néprajzi stb. fejlődésének nyomon követését. A helytörténet nem szűkíthető le a köztörténetre. A teljes értékű, igazán komplex kép kialakításához a terület művelődéstörténeti vonatkozásait alaposan fel kell tárni. Az anyagi kultúra elemei mellett a szellemi kultúra emlékei máig sugárzó értőkei is hozzátartoznak az adott tájegységen élők kultúrkincséhez, az egyetemes magyar kultúrához. Az imént vázolt művelődéstörténeti megközelítésen belül lényeges feladat az adott település, tájegység iskolaügyének vizsgálata, akár egy konkrét iskola, akár egy település egész iskolaügyének elemzése útján. Ebből a megközelítésből szemlélve az iskolatörténet egy-egy település, tájegység helytörténetének lényeges és szerves része. Ha a másik lényeges összetevő, a neveléstörténet oldaláról vizsgáljuk a problémát, megállapíthatjuk, hogy az iskolatörténet része a neveléstörténetnek is, a nevelési intézménytörténet egyik ágaként. A nevelési intézménytörténet vizsgálja az egyes intézménytípusok általános /egy országra, adott területre vonatkozó/ történetét, vagy egy-egy konkrét intézmény történetét. Ebben a megközelítésben iskolatörténet alatt értjük az alap- és középfokú oktatás, ezek egyes típusainak történetét. Az iskolatörténetnek a helytörténethez és a neveléstörténethez fűződő kapcsolatából adódóan a jó iskolatörténeti munka alapvető kritériuma, egyrészt, a szerves kapcsolódás az adott település, tájegység helytörténetének egészéhez, másrészt, neveléstörténeti szempontból is megalapozottnak, hitelesnek és szakszerűnek kell lennie.