Az angolszász liberalizmus klasszikusai I.

Két különböző szempontból kell megvizsgálnunk azt a megdöbbenést, melyet a francia forradalom keltett egész Európában; másképp hat a forradalom az európai népekre és másképp e népek kormányzataira. A francia nép ügye egész Európa, sőt az egész világ ügye. Mindezen országok kormányzatai azonban egyáltalán nem viseltetnek jóindulattal iránta. Ezt a megkülönböztetést soha sem szabad szem elől tévesztem. Nem szabad összekevernünk a népeket és kormányzataikat. Kiváltképp fontos ez az angol nép és kormánya esetében. Anglia kormányzata nem híve Franciaország forradalmának. Erre elegendő bizonyítékot Szolgáltat, hogy a hannoveri választófejedelem, ez a gyenge és ostoba alak, akit néha Anglia királyának is neveznek, milyen hálás köszönetét mondott Bürke úrnak azért a nagy halom sértésért, mellyel könyvében a forradalmat illette, valamint az, hogy Fitt úr, az angol miniszterelnök, rosszindulatú megjegyzésekkel fűszerezi parlamenti beszédeit. Annak ellenére, hogy hivatalos leveleiben az angol kormány legőszintébb barátságáról biztosítja a franciát, viselkedése lerántja a leplet hazug nyilatkozatairól, és napnál világosabban megmutatja, hogy az angol udvarban nem lehet megbízni. Ez egy esztelen királyi udvar, amely háborúra éhesen beleveti magát az összes veszekedésbe és intrikába, hogy eleget tehessen hóbortjainak, és kiélhesse szeszélyeit. Ezzel szemben az angol nemzet nagyon kedvező véleménnyel van a francia forradalomról és a szabadság térhódításáról világszerte. Ez az érzés még általánosabb lesz Angliában, amikor nyilvánvalóbbá válnak a kormány intrikái és mesterkedései, és amikor az emberek jobban megértik a forradalom alapelveit. A franciák ne felejtsék el, hogy a legtöbb angol újságot vagy közvetlenül a kormány tartja fenn, vagy - ha közvetett a kapcsolat - akkor is mindig a kormány rendelkezik velük. Azt is tudni kell, hogy ezek az újságok szüntelenül támadják a francia forradalmat és eltitkolják a valóságot, hogy az angol népet félrevezessék. De mivel nem lehet a végtelenségig megakadályozni, hogy kiderüljön az igazság, az újságok napi hazugságainak már nincs meg a kívánt hatása. Mindenki meggyőződhet róla, hogy Angliában elfojtják az igazság hangát, hiszen csak azt kell megtudnia a világnak, hogy a kormány sajtóvétségben marasztalja el és bíróság elé állítja azt, akit meg kellene védenie. Ezt az erkölcs elleni gaztettet törvénynek nevezik és vannak bírák, akik elég bűnösek ahhoz, hogy büntetéssel sújtsák az igazságot. Különös jelenségnek lehetünk mostanában tanúi az angol kormány esetében. Látván, hogy az angol és a francia nép egyre inkább megszabadul azoktól az egymással szembeni korábbi előítéletektől és hamis képzeteitől, melyek oly sok pénzükbe kerültek mindegyiküknek, ez a kormány most mintha ellenséget akarna magának toborozni; hiszen ha nem talál valahol egy ellenséget, nincs tovább ürügye a most szükségesnek ítélt óriási jövedelmek és adók beszedésére.