...Kimaradt tananyag... III. C.

Az 1980-as végek évére a hatalom hazai képviselői — a szocialista-kommunista párt vezetői, az általuk irányított állami kormányzati tényezők, a gazdasági-pénz-ügyi szakemberek — előtt világossá vált: a szocializmus gazdasági, társadalmi, politikai rendszere csődbe jutott, teljes összeomlása rövidesen bekövetkezik. De mi lesz e látványos bukás után? A demokratikus ellenzék a népi demokrácia helyett egyértelműen polgári demokráciát akart, többpárti parlamenttel, szabad választásokkal, piacgazdasággal; a hatalom addigi szocialista-kommunista gyakorlóinak nagyobb része is, de úgy, hogy abban egyrészt politikai, másrészt gazdasági hatalmát megtartja. Az átmenet időszaka viharosnak ígérkezett. A szocialista-kommunista párt vezetése megoszlott a követendő új célokat illetően, különböző platformok, belső irányzatok küzdöttek egymás ellen. Ezt tükrözték a pártvezetésben és az államvezetésben bekövetkezett sűrű személycserék. Pártagónia Túl a politikai bizottság, a központi bizottság, valamint a kormány többszöri átalakításán, a csúcsokon is jelentős változások történtek. Félreállították Kádár Jánost: 1988 májusában a párt elnöki címét kapta, jogkör, hatáskör nélkül, majd 1989 júniusában már semmiféle tisztséget nem kapott, nyugdíjba küldték. Utóda a pártelnökségben: Nyers Rezső. Lázár György után még 1987 júniusától Grósz Károly volt a miniszterelnök, 1988 májusától egyszemélyben ő a pártfőtitkár is 1989 október elejéig. Tőle a miniszterelnökséget Németh Miklós vette át 1988. november végén, amelyet 1990. május végéig töltött be. Mindketten a korábbi legfelsőbb pártapparátusból kerültek a miniszterelnöki székbe, hosszú pártszolgálat után. A legfőbb hazai állami közjogi méltóság, az Elnöki Tanács elnöke — vagyis az ország államfője — tisztségét eddig ugyancsak pártmegbízatás alapján töltötték be. Most változtattak ezen. Losonczi Pál helyébe még 1987 júniusában Németh Károly — ugyancsak régi pártmunkás — lépett, viszont 1988. június végén a pártonkívüli nemzetközi hírű tudós akadémikus, Straub F. Brúnó lett az államfő. Ezt az Elnöki Tanács létezésének (egyben a Magyar Népköztársaság létének) végéig, 1989. október 23-ig töltötte be.